|
|
|
| Előadó: | Flourid |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Velem vagy ellenem, szeress vagy gyűlölj, válassz
Bele se kezdtem, nem is ismersz, mégis támadsz
De a kocka fordul, meglepetést hoznak az évek
Csak a látóköröd szűkül, egyre gyengébbek az érvek
Én az álmaimnak élek, az idő múlik, sérül a lélek
Jutott már a sikerből, de szarból is temérdek
Körbenézek és mit látok, csak negatív változások
Mondd hová tűntek az álmok és a régi barátok
Mint egy filmben, Pleasantville-ben, színtelenből színes képen
Ismeretlen idők börtönébe zárva, mi történt régen
Mindennap végignézem, mégsincs happy end, ez dráma
Ki a forgatókönyvet írta, élőben nem csinálta
40 éves panelházban ahol nap mint nap lehúznak
Pénz nélkül a szarban, hol a létért háborúznak
Ártatlan emberek halnak meg, nap mint nap az utcán
Hol lett elrontva ez az egész, ouw, bárcsak tudnám
Üres, vízre írt szavakkal butítják a népet
Mindannyian bedőlünk, hisz csodás az ígéret
Szeresd a kivetített képet, másnak mutasd azt hogy más vagy
Tudod fikázni nem nagy dolog, neked is csak a szád nagy!
Refrén 2x
Emlékezz, amikor felszállok az égbe
Emlékezz, ha eltűnök a sötétségbe’
Emlékezz, ha útjaink ketté válnak
Így még nem lehet vége, célegyenes előtt várlak
Holnap, tegnap, minden perc elmúlik egyszer
Napokból egy év, kis vízcseppekből álló tenger
Újabb reggel, mondd csak ember
Héjj! Mit vársz a mától?
Hogyha kedveled a napfényt, miért
Fordulsz el sugarától, új érzés egy régi lángból
Elfelejtett barátságból éledt örök igazságok
Tudod ebből áll az élet, elvakíthatnak a fények
De van, ki sötétben táncol
Van hogy a tűz megéget, tekinteted elvarázsol
Egy-két érzés, mi fellángol, mindig boldognak látszol
De szíved mélyét rejti most is a fekete fátyol
Üzenet a menyországból, egy villanás és vége
Jön a búcsú, egy-két könnycsepp, emlékezz a jóra, szépre
Célegyenesbe érve, mikrofonom feléd tartom
Felejtés homályába nem veszhet a csapatom
Én megértem mit érzel, hisz aggódó hangod hallom
Még a színpad mellett várlak, ígéretem betartom
Refrén 2X
Mit hoznak az évek, felejthetetlen emlékek
Én a távolba nézek, lassan magamhoz térek
Várok, lépek, vágyak, képek csábítanak múltba lassan
Egy angyali suttogás szólít, táncra hív a dallam
Ez minden amit itthagytam, féllábbal jövőbe lépve
Így gondolok vissza minden jóra, minden szépre
Az élet fotóalbumán ragyogó mosolyt nézve
Egy bódító kör zárul és a varázsnak vége
A 2019-es A Dalban és szintén abban az évben a Petőfi Zenei Díjkiosztón is az év dalszövegírója elismerést kapta. Majd eddigi pályafutását megkoronázva 2022-ben is a legjobb dalszövegírónak választották Szepesi Mátyást, ezúttal az Artisjus döntnökei. Saját együttese, a Konyha mellett számtalan produkciónak alkotott illetve jelenleg is ír. Arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen körülmények között szokott dalszöveget szerezni, milyen impulzusok érik, és mik a praktikái.
Szepesi Mátyás-dalszövegek itt.
- Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy Artisjus-díjat kapsz?
Szürreális volt, nem akartam elhinni. Nagyon sokáig minimális szakmai visszajelzést kaptam, aztán három év alatt szinte minden díjat megkaptam, időm sem volt álmodozni róla. Nagyon jól esik természetesen, volt bennem először egy kis félelem, hogy mostantól nehezebb lesz bármit leírni a saját elvárásaim miatt, de az azóta eltelt időben szerencsére inkább azt látom, hogy önbizalmat adott, kevesebbet görcsölök mint régen.
- Mennyire könnyen vagy nehezen szülöd meg a dalszövegeket? Vannak praktikáid?
Nagyon vegyes a kép, volt szöveg ami öt perc és volt ami tizenkét év alatt készült el.
Praktikák és hipotézisek mindig jönnek és mennek, most ami nagyjából egyezik minden folyamatban, hogy igyekszem ösztönös pillanatokból kiindulni és próbálok nem leírni semmit "tisztán agyból" - az a logika, amivel a hétköznapokban működök, az a dalszövegben unalmas és erőltetett.
- Mi volt a legkülönlegesebb szituáció, amikor a múzsa homlokon csókolt?
Fú. Chat-ablakban lógva, filmnézés, sétálás vagy autóvezetés közben, turnébuszban ülve - ezek furának hathatnak, de sokat elmondanak az ihlet természetéről. Ami még nekem is meglepő volt: edzőterem öltözőjében, gyereket iskolába kísérve, parkolás (!!!) közben.
- Mit tehet egy jó dalszövegíró? Sok tartalmat fogyaszt, verseket olvas annak érdekében, hogy minél több inspiráció érje, vagy épp fordítva, hogy ne érje túl sok külső befolyás?
Örök kérdés. Szerelmem költő és író, ő inkább az utóbbi módszer híve, én inkább az előzőé. Az írásra vonatkoztatva egészen pontosan azért veszek elő újra és újra bizonyos szövegeket (dalokat, verseket, ad absurdum rapszövegeket, filmes dialógusokat) hogy emlékeztessem magam, mi az a színvonal, ami alá nem megyünk, amitől az érzéseim vagy a belső logikám nem téríthet el, akkor is ha utóbbiak szerint kerek lett, amit leírtam. Egyébként meg azért fogyasztok kultúrát, mert anélkül nem tudok élni, vagy legalábbis nem gondolom, hogy érdemes.
- Számtalan példa van arra, akár nagy költőink, akár kortárs szerzők esetében, hogy nehéz körülmények között születtek maradandó alkotások. Tényleg nagyobb inspirációt jelent, ha "borús az ég", mint amikor "süt a nap"?
Abszolút, több dolog miatt is. Egyrészt ilyenkor olyan dolgokat élünk át, amiket ritkán, másrészt - ezzel összefüggésben - amikor az emberekben érzelmek dúlnak, távolabb kerül a valóságtól, ami a legfontosabb kulcs az íráskor. Harmadrészt van Bereményi Gézának az a gondolata, amit nagyon szeretek, nem fogom tudni pontosan idézni: "Ha valamit nem tudsz megoldani az életedben, oldd meg egy dalban".
- Szerinted kik a jó dalszövegírók, és miért? Tudnál példát itthon és külföldön, indoklással?
Én azokat szeretem, akik számomra, mint "hétköznapi, érző" ember számára is átélhető dolgokat írnak úgy, hogy a szöveg/nyelvhasználatukkal saját, felismerhető, izgalmas világot teremtenek. Nagyon sok mindenkit szeretek, azzal a fenntartással, hogy nem minden szerző minden szövegét szeretem, ilyenkor sokszor döntenek szubjektív szempontok is - pl egy téma engem érdekel-megérint-e vagy nem. Legnagyobb kedvenceim: Bérczesi Robi, Beton.Hofi, Kiss Tibi, Beck Zoli, nem magyarok közül pedig Ani DiFranco.
- Nem mondhatok le magamról címmel nemrégiben dallal, és hozzá forgatott klippel jött ki a Konyha. Mi ihlette a dalt?
Egy átmeneti személyes krízishelyzet, amikor hónapok érzelmi munkáját láttam a kukában landolni. A végleges szöveg fókusza nem ez lett teljesen, de sokszor van az a pont, amikor a már megszületett szövegrészlet - jelen esetben a refrén – elkormányozza a folytatást a valóságtól, ami nem is baj, mert olyat mint a valóság, úgysem lehet írni (meg minek).
- Hogyan alakul a Konyha élete a következő hónapokban?
Hálistennek sűrűn, az elmúlt években sem unatkoztunk tavasztól őszig és úgy néz ki idén még több koncertünk lesz a szezonban. Emellett a hatodik lemezünk írásának hajrájában vagyunk, jelen állás szerint júniusban stúdióba vonulunk, ősszel kiadjuk és bemutatjuk az új albumot. Munkacímünk egy darabig "Madridi gép" volt, ez nemrég "Elveszíteni hoztam"-ra változott. Hangzásilag visszatérünk a korai nyersebb világunkhoz, ezzel párhuzamosan zeneileg viszont egyszerre lesz érettebb és kísérletezőbb, bekerült sok soulos-jazzes akkord és apró finomság.
