


| Előadó: | Kulka János |
|---|---|
| Album: | Kulka János |
| Megjelenés: | 2007 |
| Hossz: | 5:26 |
| Szövegírók: |
Sztevanovity Dusán |
|
Presser Gábor |
|
| Kiadó: | Zebra |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |

Fején keménykalap, karján sétabot,
Hív a moziba és némán mosolyog.
A srác a pénztár előtt lábujjhegyre áll,
Így is magas még az ár, s a korhatár
S bent a nagyérdemű harsányan nevet,
Nagyok, s azt képzelik, mindent értenek.
Én meg nem értem, hogyan döntik el,
Ott a boldogok közt kinek jusson hely?
Az a hely, hova engem is hívnak,
A hely, hol röhögnek, sírnak,
A hely, ott a jegyszedőn túl
Mért nem mindenkié?
Lehet frankó jegyed,
Lehet pápaszemed,
De a jegyszedőt becsapni úgysem lehet.
Ide nincs jó szöveg,
Úgyis elküldenek,
Mer’ a jegyszedőt becsapni nem, nem lehet.
Van már személyim, s érvényes jegyem,
Sőt, már csinálhatom, nemcsak nézhetem.
S végre ott vagyok a mozgóképeken,
S titkon hiszek már az örök életben.
Arra járok, hol a Kék angyal repül,
A vászon ugyanaz, a film más egyedül.
Kéne egy kis hely ott lenn a szívekben,
Hogy a festett égen ott lehessek fenn…
Az a hely, csak a sötétben látszik,
A hely, hol a halott még játszik,
A hely, ott a lámpákon túl
Mégsem mindenkié.
Lehet száz életed,
Sírhatsz műkönnyeket,
De a jegyszedőt becsapni úgysem lehet.
Lehet művészneved,
Lehet okleveled,
De a jegyszedőt becsapni nem, nem lehet.
Áll a templom - ha csak díszlet az se baj -,
Aki belép, most már meg nem hal,
Körben szentképek, a szélük perforált,
Az összes asszony szép, az idő itt megállt.
Megjössz. Kopogtatsz. - Oly ismerős a kép:
Az ajtó túl nehéz, a kilincs magas még,
S ha nem nyílik ki, ha senki nem felel,
Kezdhetsz gondolkodni, hol rontottad el.
Az a hely, hol Szállnak a darvak,
A hely, hol a Körhinta forgat,
A hely, ott a nagy ajtón túl
Mégsem mindenkié.
Írhatsz kérvényeket,
Sírhatsz műkönnyeket,
De a jegyszedőt becsapni úgysem lehet.
Lehet művészneved,
Lehet okleveled,
De a jegyszedőt becsapni nem, nem lehet.



2027. január 30-án az MVM Dome színpadán mutatja be Geszti Péter eddigi legnagyobb szabású koncert produkcióját, a POPTIMISTA SHOW-t.
Az új show Geszti legfrissebb zenei korszakát foglalja össze: disco, funk és rap találkozik pozitív energiával, új dalokkal és korszakos slágerekkel, egy látványos, nagyszabású produkcióban.
A Geszti Péterhez kapcsolódó dalszövegek itt.
A POPTIMISTA nem nosztalgiaest. Bár Geszti hamarosan megjelenő, POPTIMISTA című albumának dalai a hetvenes–nyolcvanas évek ropogós disco és funky világából merítenek, a szövegek és az üzenet nagyon is a jelenről szólnak.
Ez a zenei világ nem visszafelé néz, hanem előre: felszabadító, táncos, közösségi élményt kínál egy olyan korszakban, amikor erre különösen nagy szükség van.
A koncert különleges jelentőséggel bír azok számára is, akik ott voltak a dupla telt házas Geszti Sixty Aréna show-n. Az a produkció mérföldkő volt Geszti koncertjeinek történetében; a POPTIMISTA SHOW erre az élményre épít, de nem ismétel – hanem emeli a tétet. Nagyobb térben, új zenei anyaggal, új vizuális koncepcióval viszi tovább azt a közösségi energiát, amely a Sixty koncerteket jellemezte.
A POPTIMISTA SHOW középpontjában a tánc, a felszabadulás és az együttlét áll. Akár a tánctéren, akár ülve, énekelve kapcsolódik be a közönség, az este közös élménnyé válik. Geszti koncertje egyszerre szól az új dalokról és azokról a slágerekről, amelyek generációk számára váltak meghatározóvá – új hangzásban, új lendülettel.
„A POPTIMISTA számomra nem csak egy koncert cím, hanem egy döntés.
Döntés amellett, hogy ebben a zavaros, bizonytalan világban nem bezárkózunk, hanem nyitunk egymás felé, a pozitív gondolkodás felé, a popzene erejével.
Ez a show arról szól, hogy együtt, zenével, tánccal és humorral visszavesszük azt az energiát, amit a hétköznapok gyakran el akarnak venni tőlünk.” - Geszti Péter
„A diszkózene nem póz volt, hanem felszabadított minket, amikor táncba vitt.
Engem ez érdekel: hogyan lehet ezt az egyszerű életigenlést újra megszólaltatni, mai szövegekkel, mai dalokkal. Ezért mondom, hogy nekem a poptimizmus nem retro – ez a holnap nosztalgiája.” - Geszti Péter