|
|
|
| Előadó: | Rock Színház |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Miklós Tibor |
|
Kocsák Tibor Kemény Gábor |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
(Énekmondó):
Halljátok, jeruzsálemiek!
Halljátok, honfitársaim!
Íme, a hála és dicsőség éneke,
melyet a tiszta életű Ethán költött Dávid királynak
és az ő fiának, Salamonnak
és mai életünknek magasztalására.
Halljátok hát a hála és dicsőség énekét, Ethán művét!
Fölkél most a dal, mint a hajnali fény,
Felszárnyal az ünnep egén.
Pártos ma a költő, hisz bárhova néz,
Megújul az őstelevény.
(Kórus):
Lobogj hát, fénylő, konok láng!
Ünnepünk méltón ragyogd át!
(Simon):
Te visszajöttél, de anyánk már nem jöhet.
(Sém):
Akkor halt meg, mikor téged elvittek.
(Simon):
Nem engedték azt sem, hogy mi temessük el.
(Sém):
Halott testét egy gödörbe vetették.
(Ethán):
Eszter, merre jársz?
Hol találjak rád, ha elmentél, ha elhagytál?
Minden bennem él, a legszentebb kötés,
mely kettőnké lett utunk kezdetén.
(Kórus):
Lobogj hát, fénylő, konok láng!
Ünnepünk méltón ragyogd át!
(Énekmondók):
Ha élne még a hős, a nagy tanító,
Ki fölnevelte gyermek hazánk,
Meghatottan nézné e szépülő hont,
Őt dicsérjük, Dávid királyt!
(Kórus):
Lobogj hát, fénylő, konok láng!
Ünnepünk méltón ragyogd át!
(Főeunuch):
Barátom, nagyon fáj sorsod látnom,
nehéz a búcsú így.
Vigaszul szolgálhat, hogy akit itt hagysz,
oly boldog a szép Lilith.
Dalaid szövegét kőbe vésték Salamon műveként.
"Énekek éneke" - ezen a címen őrzi majd hírnevét.
Hogy búcsúnk ne múljék nyomtalan,
E finom illatszert vidd el magaddal!
Gondolj rám néha, és emlékezz szavamra:
Hogy nem érdemes férfiként élni az eunuchok világában!
(Kórus):
Lobogj hát, fénylő, konok láng!
Ünnepünk méltón ragyogd át!
Hirdesd békénk erejét, népünk örömét,
Népünk termő talaját, Dávid örökét!
(Ethán):
Elmegyünk innen, gyertek!
(Simon):
Szólj neki te!
(Sém):
Te vagy a jófiú! Te mondd meg!
(Ethán):
Mennünk kell!
(Sém):
Apánk!
(Simon):
Várj még! Talán majd később...
(Sém):
Mire várnánk?
(Ethán):
Mit akartok?
(Simon):
Arról van szó...
(Sém):
Mi már nem megyünk veled!
(Ethán):
De hát miért?
(Simon):
Más vagy, mint mi!
(Sém):
Neked nem sikerült!
Te itt már semmi vagy!
(Simon):
Téged megtörtek, apám!
Te feladtad!
(Ethán):
Ez hát a vég,
így lesz teljessé a szégyen, a gyalázat!
Jó, csak menjetek, hagyjatok magamra!
Gyerünk! Tűnjetek már el!
Búcsúznotok se kell! Igen, menjetek!
Tűnés! Takarodjatok!
Elég volt! Nem bírom!
Elég a gyalázatból!
Elég már!
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
