|
|
|
(Bradley):
Tudom, felkavar, még nagyon új neked,
Hogy vannak mások is, s léteznek új helyek.
Rólam se hitted azt, hogy valaki több lehet,
Hogyha csendben él végig egy életet.
Menekülsz még, kikerülsz még,
De valahol, tudom jól, már ébredsz legbelül.
S látni fogsz pontosan egy olyan világot,
Hol minden jó összefut, s mindenből már jut,
Hol nem rohan az idő...
Erről álmodtál te rég.
(Rosalina):
Vajon hogy lehetne mindig meglátni, ki a jó?
Aki többet ér minálunk,
ha soha nem dicséri szó?
Nekünk mindig más tetszik szépnek:
aki bátor és erős,
Hogyha elfáradt, már nem kell,
aki gyenge és idős.
Egyedül szép, egyedül még,
(Tim):
Egyszer talán majd minden összeáll
(Rosalina):
De valahol, érzem, már ébredek legbelül.
(Tim):
Ott, hol a végtelen határán minden más
Rosalina, Bradley:
És álmodunk pontosan egy olyan világot,
(Tim):
A fényen túl vár új világ
(Rosalina, Bradley):
Hol minden jó összefut, s mindenből már jut,
(Tim):
Hol minden más, minden csodás
(Rosalina, Bradley):
Hol nem rohan az idő,
(Tim):
Várnak ott majd, s új élet hajt
(Mindhárman):
Hisz erre vágyunk itt mind rég.
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
