|
|
|
| Előadó: | Local Heroes |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Egyszer volt, hol nem volt, kétszer nem lesz, hidd el,
ha már úgyis menned kell, legalább a szívem tépd ki, aztán vidd el!
Vidd el magaddal jó messze,
legalább ő lásson veled világot nappal vagy este.
Ejj, könnyes szemmel fejezem be,
már nem találok megoldást a whiskey-s üvegekbe',
már nem elég, hogyha a padlóig nyomom a gázt,
már nem nyugtat meg belülről, hogy lesz még ilyen száz,
nem kéne ennyire feladni, meg összetörni,
a kurva önpusztítással fogom magam megölni,
a legtöbbnek ez nem morális, és tudom, hogy nem normális,
hogy az elmém túl reális, képszakadás legyen máris, ja.
majd ha kinyitom a széfet, akkor leszek boldog,
mert megtalálom, végre mért élek,
ahol nem kell, többé féljek, ejj,
ahol átölelhetlek akkor, ha a végén ja
2x
Én mindent megtettem, hogy éljek a lelkedben,
erre mindent feltettem,
de csak a magány, ami itt maradt
és a pillanat, ahol a szív szakad.
Rég nem csókolsz már, törött szívem ballada,
hideg lángok perzselnek, itt egyke életem harmada,
hiába szaladnék, te köszönsz mindig vissza rám,
itt hagytál magamra, a mindennapok kínpadján,
de előfogyhatatlan töltik fel az elmémet.
Lelkembe égett minden közös perc, akár a szentképek.
Kitépem az összes jót, hadd perzseljen a pokoltűz,
hogyha könnyem sírján, vidáman, ha te tort ülsz.
Hagyom, hogy feltöltsön a bú és a bánat,
csak ezért hajtok még, hátha csókolom a szádat,
de tudom nem vár más, csak a pokol és pirkadat,
az illatod is elillant, csak a múlt, 'mi itt maradt.
2x
Én mindent megtettem, hogy éljek a lelkedben,
erre mindent feltettem,
de csak a magány, 'mi itt maradt
és a pillanat, ahol a szív szakad.
Nem hittem, hogy így lesz vége, nem hittem, hogy eltörök
kívülről erős talán, de belül bőgök, mint egy kiskölyök.
Mert már nincs köröm, mert már a régi fekete bakelit sem pörög.
Én és a mikrofon, a bajba', rosszba' társam,
mindig mellettem áll, hogy a napfényt meglássam,
hogy végre tiszta legyek, de addig nem megy, amíg töményet öntök bele.
Az életemmel töltöm tele a szakadt papírokat,
te is tedd el ezt, én is eltettem a szavaidat,
a tekintetedet, a hangod, még a mai napig minden reggel hallom.
Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy öt perc választott el,
aztán semmi nem maradt.
Nem hagy nyugodni a gondolat, hogy öt perc választott el,
ami veled együtt elszaladt.
2x
Én mindent megtettem, hogy éljek a lelkedben,
erre mindent feltettem,
de csak a magány, 'mi itt maradt
és a pillanat, ahol a szív szakad.
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
