|
|
|
|
|
| Előadó: | Márkus László |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
|
Gyöngy Pál |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Járt valahol a vurstli körül egy kócos legény,
Trombita volt a kis kezében s egy csákó fején.
A papám keveset keresett,
Sulimért eleget fizetett,
Hát korán dolgoztam én.
Volt valaha a vurstli körül egy dohányka bolt,
Benne egy öreg bácsi, akinek dohánya volt.
Mert a hangom aránylag erős,
Lettem én a trafikfelelős,
No, tán átszállt a lizsén,
Midőn napi két krajcárért harsogva, harcolva,
Hívtam a vevőket én:
Szigarett! Szigarett!
Hiszen füstölve olcsóbb az élet!
Szigarett! Szigarett!
Aki rágyújt, az nem kér ebédet.
Szigarett! Szigarett!
Én már lassan egy fél éve égek…
Míg a füstje száll
A felhőkön át
Jön a boldogság.
Teltek a napok, elfutamodott tíz röpke nyár,
És az a fiú már a hetedik osztályba jár.
Tanulás, szaladás, rohanás!
De mivel nem akadt soha más,
Maradt a foglalkozás.
Egyszer egy fura éjszaka, jaj mit álmodtam én!
Vizsga volt és a bölcs tanári kar bámult felém,
A szívem dobogott hevesen.
„Nosza, vallja be szélsebesen,
Mi a relativitás?”
És én csúnyán megbuktam
És semmit sem tudtam,
Mert nem jutott eszembe más.
Szigarett! Szigarett!
Hiszen füstölve olcsóbb az élet!
Szigarett! Szigarett!
Aki rágyújt, az nem kér ebédet.
Szigarett! Szigarett!
Én már lassan egy fél éve égek…
Míg a füstje száll
A felhőkön át
Jön a boldogság.
Nagy zenebona
Hív ide-oda
Hol járok én?
Száz csuda csoda
Furcsa palota
Bámul felém
Motoros robogón gyerek ül,
Repülők sora körbe repül
A régi vurstli helyén.
Ott, hol az öreg Helford fotója következett,
Villan a Neon fényképészeti szövetkezet.
De egy régi trafik van amott,
Rohanok, veszek egy csomagot.
Az ördög bújt talán belém.
És a virágzó fák alatt,
Őrülnek tartanak
Amikor éneklem én:
Szigarett! Szigarett!
Hiszen füstölve olcsóbb az élet!
Szigarett! Szigarett!
Aki rágyújt, az nem kér ebédet.
Szigarett! Szigarett!
Én már lassan egy fél éve égek…
Míg a füstje száll
A felhőkön át
Jön a boldogság.
Szigarett! Szigarett!
Jön a boldogság.
Hosszú idő után újra összeállt Diaz és Mentha: megjelent a Méreg, a duó friss dala, amely a 2010-es években megismert közös munkák (Nélküled, A part) után új fejezetet nyit a történetükben.
A Méreg az elmúlt évek megpróbáltatásaira, belső vívódásaira reflektál: ugyanakkor nem csak a veszteségekről szól, hanem arról az állapotról, amikor az ember azt érzi, hogy nincs a jó úton, de ezt még magának sem meri bevallani. A belső én ilyenkor szinte ordít, hogy valami nem oké, de ezt sokszor nem halljuk meg - a refrén is erre a felismerésre reflektál.
„Sokszor vannak olyan pillanatok, amikor úgy érezzük, senki nem ért meg minket, pedig jó lenne, ha valaki mélyre látna és meglátná, mi a bajunk. Közben ezeknek a dolgoknak a nagy részét végül magunkban kell helyretennünk”
- meséli a dalról Diaz. A Méreg hangulatában melankolikus és mély, ugyanakkor fontos volt, hogy reményt is adjon: „Szerettem volna, ha azt éreznék az emberek, hogy nincsenek egyedül.”
A zene és a szöveg megírásán túl a videoklip is teljes egészében self made módon készült. A Kanári-szigeteken, Tenerifén forgatott anyagról Mentha így mesélt: „Ez egy régi történet köztünk Diazzal, mindig ott volt a levegőben, hogy egyszer újra csinálunk valamit. Most jött el az ideje”. A videót stáb nélkül forgatták le, minden külső segítség nélkül, ami tudatos döntés volt: "A videót teljes egészében mi készítettük - gyakorlatilag én forgattam az anyagot, stáb nélkül. Itthon nem találtunk olyan helyszínt, ami azt éreztük, hogy passzolt volna a dal hangulatához. Az óceán, a fekete homokos tengerpart és a Teide látványa viszont mind erősen rezonált a Méreg világával” - teszi hozzá.
A Diaz-Mentha együttműködés nem érinti sem a Wellhello, sem a Hősök működését: mindkét formáció továbbra is aktív, a Méreg egy különálló projekt eredménye.
Fotó: DiazMentha
