|
|
|
|
|
| Előadó: | Márkus László |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
|
Gyöngy Pál |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Járt valahol a vurstli körül egy kócos legény,
Trombita volt a kis kezében s egy csákó fején.
A papám keveset keresett,
Sulimért eleget fizetett,
Hát korán dolgoztam én.
Volt valaha a vurstli körül egy dohányka bolt,
Benne egy öreg bácsi, akinek dohánya volt.
Mert a hangom aránylag erős,
Lettem én a trafikfelelős,
No, tán átszállt a lizsén,
Midőn napi két krajcárért harsogva, harcolva,
Hívtam a vevőket én:
Szigarett! Szigarett!
Hiszen füstölve olcsóbb az élet!
Szigarett! Szigarett!
Aki rágyújt, az nem kér ebédet.
Szigarett! Szigarett!
Én már lassan egy fél éve égek…
Míg a füstje száll
A felhőkön át
Jön a boldogság.
Teltek a napok, elfutamodott tíz röpke nyár,
És az a fiú már a hetedik osztályba jár.
Tanulás, szaladás, rohanás!
De mivel nem akadt soha más,
Maradt a foglalkozás.
Egyszer egy fura éjszaka, jaj mit álmodtam én!
Vizsga volt és a bölcs tanári kar bámult felém,
A szívem dobogott hevesen.
„Nosza, vallja be szélsebesen,
Mi a relativitás?”
És én csúnyán megbuktam
És semmit sem tudtam,
Mert nem jutott eszembe más.
Szigarett! Szigarett!
Hiszen füstölve olcsóbb az élet!
Szigarett! Szigarett!
Aki rágyújt, az nem kér ebédet.
Szigarett! Szigarett!
Én már lassan egy fél éve égek…
Míg a füstje száll
A felhőkön át
Jön a boldogság.
Nagy zenebona
Hív ide-oda
Hol járok én?
Száz csuda csoda
Furcsa palota
Bámul felém
Motoros robogón gyerek ül,
Repülők sora körbe repül
A régi vurstli helyén.
Ott, hol az öreg Helford fotója következett,
Villan a Neon fényképészeti szövetkezet.
De egy régi trafik van amott,
Rohanok, veszek egy csomagot.
Az ördög bújt talán belém.
És a virágzó fák alatt,
Őrülnek tartanak
Amikor éneklem én:
Szigarett! Szigarett!
Hiszen füstölve olcsóbb az élet!
Szigarett! Szigarett!
Aki rágyújt, az nem kér ebédet.
Szigarett! Szigarett!
Én már lassan egy fél éve égek…
Míg a füstje száll
A felhőkön át
Jön a boldogság.
Szigarett! Szigarett!
Jön a boldogság.
A pápa álláspontja a mesterséges intelligenciáról továbbra is érdekes, részletes és helytálló.
A Vatikán volt az egyik első hatóság a világon, amely részletes és alapos állásfoglalást tett közzé az MI szerzői jogokra és kreativitásra gyakorolt hatásáról, valamint szabályozási beavatkozást sürgetett a károk megelőzése érdekében.
Részlet a Szentszék legutóbbi, kiváló állásfoglalásából
„Régóta bőséges bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a közösségi médiában az elköteleződés maximalizálására tervezett algoritmusok – amelyek jövedelmezőek a platformok számára – a gyors érzelmeket jutalmazzák, és büntetik az időigényesebb emberi reakciókat, mint amilyen a megértéshez és a reflektáláshoz szükséges erőfeszítés. Azzal, hogy az embereket a könnyű egyetértés és a könnyű felháborodás buborékaiba csoportosítják, ezek az algoritmusok csökkentik a meghallgatás és a kritikus gondolkodás képességünket, és növelik a társadalmi polarizációt.
Tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket
Ezt tovább súlyosbítja a mesterséges intelligenciába mint mindentudó „barátba", minden tudás forrásaként, minden emlék archívumaként, minden tanács „orákulumaként" vetett naiv és kritikátlan bizalom. Mindez
tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket, a jelentés megértését, valamint a szintaxis és a szemantika közötti különbségtétel képességét.
Csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket
Bár az MI támogatást és segítséget nyújthat a kommunikációval kapcsolatos feladatok kezelésében, hosszú távon az a döntés, hogy kitérünk a saját gondolkodás erőfeszítése elől, és beérjük mesterséges statisztikai összeállításokkal, azzal fenyeget, hogy csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket.
Az elmúlt években a mesterséges intelligencia rendszerek egyre inkább átvették az irányítást szövegek, zenék és videók előállítása felett. Ez az emberi kreatív ipar nagy részét azzal a veszéllyel fenyegeti, hogy lebontják és lecserélik az „MI által működtetve" címkével, az embereket pedig a gondolat nélküli gondolatok és a tulajdonos és szeretet nélküli névtelen termékek passzív fogyasztóivá teszik. Eközben
az emberi géniusz remekműveit a zene, a művészet és az irodalom területén puszta gyakorlóterepekké degradálják a gépek számára.
A lényegi kérdés nem az, hogy a gépek mire képesek vagy mire lesznek képesek
Hanem az, hogy mi mire vagyunk és leszünk képesek, emberségben és tudásban gyarapodva a szolgálatunkra álló hatékony eszközök bölcs felhasználása révén. Az egyének mindig is igyekeztek megszerezni a tudás gyümölcseit az elkötelezettség, a kutatás és a személyes felelősségvállalás által megkívánt erőfeszítés nélkül."
