|
|
|
| Előadó: | Márkus László |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
|
Gyöngy Pál |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Járt valahol a vurstli körül egy kócos legény,
Trombita volt a kis kezében s egy csákó fején.
A papám keveset keresett,
Sulimért eleget fizetett,
Hát korán dolgoztam én.
Volt valaha a vurstli körül egy dohányka bolt,
Benne egy öreg bácsi, akinek dohánya volt.
Mert a hangom aránylag erős,
Lettem én a trafikfelelős,
No, tán átszállt a lizsén,
Midőn napi két krajcárért harsogva, harcolva,
Hívtam a vevőket én:
Szigarett! Szigarett!
Hiszen füstölve olcsóbb az élet!
Szigarett! Szigarett!
Aki rágyújt, az nem kér ebédet.
Szigarett! Szigarett!
Én már lassan egy fél éve égek…
Míg a füstje száll
A felhőkön át
Jön a boldogság.
Teltek a napok, elfutamodott tíz röpke nyár,
És az a fiú már a hetedik osztályba jár.
Tanulás, szaladás, rohanás!
De mivel nem akadt soha más,
Maradt a foglalkozás.
Egyszer egy fura éjszaka, jaj mit álmodtam én!
Vizsga volt és a bölcs tanári kar bámult felém,
A szívem dobogott hevesen.
„Nosza, vallja be szélsebesen,
Mi a relativitás?”
És én csúnyán megbuktam
És semmit sem tudtam,
Mert nem jutott eszembe más.
Szigarett! Szigarett!
Hiszen füstölve olcsóbb az élet!
Szigarett! Szigarett!
Aki rágyújt, az nem kér ebédet.
Szigarett! Szigarett!
Én már lassan egy fél éve égek…
Míg a füstje száll
A felhőkön át
Jön a boldogság.
Nagy zenebona
Hív ide-oda
Hol járok én?
Száz csuda csoda
Furcsa palota
Bámul felém
Motoros robogón gyerek ül,
Repülők sora körbe repül
A régi vurstli helyén.
Ott, hol az öreg Helford fotója következett,
Villan a Neon fényképészeti szövetkezet.
De egy régi trafik van amott,
Rohanok, veszek egy csomagot.
Az ördög bújt talán belém.
És a virágzó fák alatt,
Őrülnek tartanak
Amikor éneklem én:
Szigarett! Szigarett!
Hiszen füstölve olcsóbb az élet!
Szigarett! Szigarett!
Aki rágyújt, az nem kér ebédet.
Szigarett! Szigarett!
Én már lassan egy fél éve égek…
Míg a füstje száll
A felhőkön át
Jön a boldogság.
Szigarett! Szigarett!
Jön a boldogság.
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
