|
|
|
A Thököly úton egy erkélyen áll
egy asszony és a férjére vár.
A férje reggel elköszönt,
azt mondta; nem sokára visszajön.
Egyébként háborúba ment,
mert fő a rend, mert fő a rend.
Az első Világháborúba ment,
mert fő a rend, mert fő a rend.
A Thököly úton egy balkonon
egy asszony mereng az alkonyon.
Telik a nap, telik az év,
ürül szív és telik a lét.
Egyébként háborúba ment,
mert fő a rend, mert fő a rend.
Az második Világháborúba ment,
mert fő a rend, mert fő a rend.
Az égbolt fönt és az utca lent,
és az órák ingája egyre leng.
A szeme könnyes a füle zúg,
odalent üres a Thököly út.
Telik a nap, telik az év,
ürül szív és telik a lét.
A szeme könnyes a füle zúg,
újra megtelik a Thököly út.
A férje valami háborúba ment,
a következőbe, mert fő a rend.
Szobor lett az erkély előtt,
a szíve kő és a teste kő.
A fő a rend, a rend a fő.
A balkonon ott vár a nő.
Szürke élet, szürke nő,
szürke utcán szürke kő.
Odalent az utcakő,
a kőre bámul a nő.
A kő
kő kövön, kőre kő
kő a nő, kőre kő
kő kövön, kőre kő
kő a nő, kőre kő
