|
|
|
| Előadó: | Ladánybene 27 |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Bodnár Tibor László Miklós |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
próza:
Igen-igen kedves hallgatók!
Önök a Ladánybene 27 reggaeonális híradóját hallják egyidőben valamennyi rádióadón hosszú, rövid illetve mikrohullámú frekvenciákon egyaránt.
Ültem a parton, a kezemben sör,
A vízben úszkált a baráti kör,
Picike bikiniben csacsogott a lány.
Milyen szép volt az a balatoni nyár!
16 évesen még nem láttam nőt.
„Kisfiam tanulnod kell minden erőddel!”
Naná, hogy már az első randinkon
Felfedező utat tettünk egymáson.
refrén:
Igen, ó igen-igen!
Mert én úgy tudtam, hogy a francia csók
Egy sütemény édes, mint a habcsók.
Igen, ó igen-igen!
Mert én úgy tudtam, hogy a delfinek
A szexet imádják, mint az emberek.
Pár évvel később az egyetem után
Megint a Balatonon vertünk a nyárt.
Eszembe jutott újra a gyönyörű lány.
Kiültem a partra és vártam rá,
De nem jött, azóta egy cukrásszal él.
Egy delfináriumban habcsókot árul,
Néha a balatoni nyárra gondol,
Nagyot sóhajt, aztán tovább mér a csókból.
Mindig a múlton álmodni hasztalan!
Ha nem jó ahogy most élsz, hát változtass!
Gyere le a partra, ha kell.
Gyere el egy partira, ha muszáj.
Gyere el most ez a hajó elhoz hozzám.
refrén:
Ó igen, ó igen-igen
Mert én úgy tudtam, hogy a francia csók
Egy sütemény édes, mint a habcsók.
Igen, ó igen-igen!
Mert én úgy tudtam, hogy a delfinek
A szexet úgy imádják.
próza:
Igen-igen. Mert így van ez kérem a fogságban tartott delfinekkel is. Sípszóra egyszerre ugranak ki a vízből és szaltóznak ha kell a nézők örömére, de szabadon kedvükre csacsognak és kedvükre ugrálnak, saját sikerükre, saját örömükre.
refrén:
Igen, ó igen-igen!
Mert én úgy tudtam, hogy a francia csók
Egy sütemény édes, mint a habcsók.
Igen, ó igen-igen!
Mert én úgy tudtam, hogy a delfinek
A szexet úgy imádják.
Igen, ó igen-igen!
Mert én úgy tudtam, hogy a francia csók
Egy sütemény édes, mint a habcsók.
Igen, ó igen-igen!
Mert én úgy tudtam, hogy a delfinek
A szexet úgy imádják.
“Most már nem érdekel minket, hogy ki mit gondol”
Kevés olyan őszinte, zeneileg egy irányba mutató, mégis egymást kiegészítő barátság van, mint amilyen az ország elsőszámú speed-folk-punk zenekara, a Bohemian Betyars, és a cigányzene talán legismertebb hazai képviselője, a Parno Graszt között virágzott az elmúlt években. Ennek szebb kiteljesedése nem is lehetne, mint a most megjelenő, A falu rossza című újabb közös szerzeményük, amelynek alapjául egy híres népdal szolgál, amin természetesen csavartak egy nagyot, és “betyárosították”. A végeredmény önmagáért beszél.
Bohemian Betyars-dalszövegek itt.
A Bohemian Betyars idén ünnepli fennállásának 15. születésnapját, nem is akárhogyan: egy hetedhét országra szóló mulatsággal készülnek a Budapest Park színpadára, ahol ráadásul az idei évük egyetlen önálló budapesti koncertjét is adják. Sok meglepetés vendéggel is kiegészülnek, de az talán nem meglepő, hogy évek óta állandó tettestársuk, a Parno Graszt is velük tart majd a jeles napon. Persze a srácok nem elégszenek meg “ennyivel”: a hatalmas sikert aratott 2017-es Ha menni akarok és a 2019-ben kiadott Kelen Shavo után most újból közös dallal jelentkeznek. A régmúltra visszanyúló barátságra a Bohemian Betyars egyik frontembere, Palágyi Máté Kakas a következőképp emlékszik:
“Néptáncosként gyerekkorom óta szeretem a Parno Graszt zenéjét, amit azóta is legjobb cigányzenének tartok. Egyszer egy pécsi koncerten zenéltünk egymás után, és az öltözőben elindult az ismerkedés, látszott, hogy jó a kémia a két csapat között. Egyértelmű volt, hogy egy közös számmal kellene meghálni a nászt, ebből született meg a Ha menni akarok. Aztán jöttek az első vendégszereplések egymás koncertjein, majd néhány év után lementünk Pálházára egy hétvégére összerakni egy koncertet, ahol 12-en minden este hajnalig zenéltünk, énekeltük. Azóta számtalan koncertünk volt együtt, amik a nyarak üdítő pillanatai, és úgy érzem, ez a harmadik számunk ismét nagyon fog tetszeni mindkét közönségnek.”
A most megjelenő A falu rossza című szerzemény egy híres népdalra épül, amely arról szól, hogy előadóját kitagadta az egyetlen közösség, ahová eddig tartozott: a falu. Mindenki őt ugatja, ő pedig visszaszól nekik: “nem vagyok én rosszabb másnál”. Ahogy Palágyi meséli:
