|
|
|
Csendes vízen jár, hol patakok összefutnak,
Napfény csillan a víz tükrén,
Minden állat, s növény felé tekint, ha jő,
Ki Ő? Egy királynő.
Szeme szelídséget áraszt, fényt és nevetést,
Keze csodákat művel, s rajzol sok csodát.
Ha vele vagy álmodsz, s nem képzelődsz,
Mit látsz, az a valóság.
Ha látod Őt, szemed könnybe lábad, mert lelked felderül,
Megnyugszik a szíved, ha eddig bánat dúlta szét,
Boldogság tölt el hirtelen, olyan, mint egy tünemény!
S mégis köztünk él, s hoz elénk reményt!
Szeretete tiszta, mint a hó, s láng öleli körbe a szívét,
Tündököl birodalma, s gazdagabb mindennél,
Segíti Őt királya, s háza népe, kik el nem hagyják soha!
Ismerik Őt, amerre csak jár, s Övé a korona!
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
