|
|
|
| Előadó: | Kripton |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
(BáróMaszkura)
Még mindig írok, még mindig koptatom a tollam
Az életem során jó sokszor megbotlottam
De hogyan állhatnék fel, hogyha eltörött a lábam?
Hogyan szárnyalhatnék, hogyha letörött a szárnyam?
(Kripton)
Csak úgy írok, hátrahagyom munkásságom kéznyomát
Láttam már porrá válni gyárat, házat, iskolát
Láttam nevetni gyereket, miközben sírt az anyja
Nem szeretnék olyan apa lenni, aki az alkohol rabja
Láttam kórházi ágyon magában beszélgető beteget
Temetést, ahol örömmel ásták el a tetemet
Láttam már a jövőt, a múlt a nyakamra kötött kötőt(?)
Állatot az emberben, s lent(?), az ember fölött
Gyerünk, te kitaszított társadalom alja benevő(?)
Zabáld fel a kenyeret, vedd az érmét le a szemememről
Az életemmel fizetek, nem mindegy, hogy mit teszek?
Kirekesztek, mert más vagyok, és rettegtek, reszkettek
Figyeld a fejeket, mikor megyek végig a streeten
Keresztet vet a vénasszony, lássa, az ördögöt itten(?)
Csikorgó fogaim közül kimenekült szavak
Szeretet, béke, bosszú, gyűlölet és harag
(BáróMaszkura)
Még mindig írok, még mindig koptatom a tollam
Az életem során jó sokszor megbotlottam
De hogyan állhatnék fel, hogyha eltörött a lábam?
Hogyan szárnyalhatnék, hogyha letörött a szárnyam?
(Kripton)
Még mindig írok, s nem azért, mert akarok, hanem kell
Fehér füzetbe mérek arcot feka betűkkel
Fej vagy írás, a tét az öröm és a sírás
Üres szavak egymás után, semmi hallás, látás, tapintás
Nyolc osztállyal mi más, mint nyolc sör kint a padon
Huszonöt év alatt elfogyott a huszonegy (?)
Érzelmi gondolkodási zavarok, téveszmék, hangok
Neuroleptikumok, depresszívek, nyugtatók, altatók
Ma este végre alhatok, a szempillám sem rebben
Oly édes az álom, ha nem járnak a fejemben
Kínlódva felfeszítem elmém rozsdás lakatát
Egy folyosóra kötök ki, ahol egy árnyék halad át
Apró léptekkel haladva, szürke falak, sötét padok, síró hangok
Saját ravatalomon vagyok...
(BáróMaszkura)
Még mindig írok, még mindig koptatom a tollam
Az életem során jó sokszor megbotlottam
De hogyan állhatnék fel, hogyha eltörött a lábam?
Hogyan szárnyalhatnék, hogyha letörött a szárnyam?
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
