|
|
|
| Előadó: | Horváth Tivadar |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Gyárfás Miklós |
|
Viski András |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Menő kartársunk pesszimista volt
Mivel, mint mondta, ismerte a kort
Mindenre akadt egy-két rossz szava
S kedvenc sóhaja így hangzott: Hja-ja
Élt pedig ő... most valljuk be, ma él
S ha megszakadunk, akkor sem remél
Megtudta több illető pedig
Kiket ez illet, s kik őt illetik
S a csüggeteg menőnek perc alatt
A fizetése szépen felszaladt
S kérdezte tőle a főillető
Nos, menő kartárs, milyen a jövő?
Milyen, milyen, sóhajtott, semmilyen
Milyen lehet az élet idelenn
Az illetők megértették hamar
Hogy menő kartárs tőlük mit akar
Magasból persze messzibb lát a szem
Elrendelték, hogy magasabb legyen
Ezért aztán a keblére tűztek egy
Tekintélyes és csinos rendjelet
Dicsérték is egymást annyian
Menő kartárs kedve jobb biztosan
Nem lát sivárnak mindent, sőt lehet
Hogy megkedvelte az új életet
S kérdezte tőle a főillető
Nos, menő kartárs, milyen a jövő?
Milyen, milyen, sóhajtott, semmilyen
Milyen lehet az élet idebenn
Az illetők megértették hamar
Hogy menő kartárs tőlük mit akar
Messzebbről persze messzibb lát a szem
Menő kartársnak utaznia kell
Párizs, London, Moszkva, Róma tán
Segít aggasztó pesszimizmusán
Menő kartárs csak azért tette meg az utat,
Hogy a nép ne szólja meg
Hozott Moszkvából egy új frizsidert
Párizsból rúzst, Londonból szövetet
S kérdezte tőle a főillető
Nos, menő kartárs, milyen a jövő?
Milyen, milyen, sóhajtott, semmilyen
Milyen lehet az élet, semmilyen
S telt az idő, s lett sorsa egyre jobb
De menő kartárs csak sóhajtozott
Így köszöntött a végső óra rá
S midőn látták, hogy nem bírja soká
Az illetők az égi út előtt
Így kérték a haldokló menőt:
Megadtunk mindent, mondd, mi volt az ok,
Hogy nem szűnt meg zord pesszimizmusod?
Mi volt, mi volt - emelte fel szemét
Hogy érezhettem volna én reményt
Hát bízhattam, lehettem lelkesült
Egy oly világban, mely engem megbecsült
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
