|
|
|
Nem könnyű nagyúrnak lenni,
Üvölt az ősi szellem,
Mikor a nap már nyugvóra jár.
Ki volt ki visszahívott,
Édes álmomból,
Keresve nékem új hazát.
Letéptem az álom köntösét,
Hogy a város ébren találjon,
A csaták még nem haltak el.
Letéptem az álom köntösét,
Sokáig ölelt át,
A gyilkosnak most áldozni kell.
Felzúgott a nagyharang,
Hát újra itt vagyok,
Száraz könnyeket és kínokat hozok.
Ki volt ki visszahívott,
Édes álmomból,
Folyók mélyéről, messzi utakról.
Átlépve az óceánt,
Végtelen földeket,
Ledöntött keresztek, csak ők köszöntenek.
Felzúgott a nagyharang,
Hát újra itt vagyok,
Véres könnyeket és pusztulást hozok.
Megállt az idő a város felett,
Mi nem rég még büszkén állt.
Nem könnyű nagyúrnak lenni,
Üvölt az ősi szellem,
Mikor a nap már nyugvóra jár.
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
