|
|
|
Az a felhő
Hogyha feljön
Elfogja a Napot előlem
És ha hőre lágyul a szívem
Túl sok lesz, ’mi marad belőle
Kitárom a lelkemet
Kitárom a lelkemet
Mint egy jéghideg dallamot
Míg az estére hajnalt dob az ég
Olyan fagyok
Vannak legbelül
Én más vagyok
A jégben elmerül
Így látszik, a világ nem bánja
Sokba kerül
De nem fáj mert nem látja
Kitárom a lelkemet…
Kitárom a lelkemet
Nincs másom, elmegyek
Szétnézek, ballagok
Míg az estére hajnalt dob
Szeptember 6.
