|
|
|
| Előadó: | Kalef |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Berezvai Marcell |
|
Berezvai Marcell Rácsai Mátyás Fanó Show Arday Dániel Mikolai Petra |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Épp csak a fejeden nőnek az ágak,
pont amik meg nem láthatóak
Ugyanaz a hitvány profilú fickó nézi,
de fel nem válthatóak
Fel nem cseréled őket,
az elfecsérelt idődet
A hajtást megszüntetni,
a földed megművelni kéne
Valamint azt hallottad,
nem hallottad jól, mert valaki nézett
Figyelte, meddig bírod,
hogy bámulod folyton az arcát, megidézett
Csak a fejeden látszik,
dobogó kavicsot játszik a szíved
Szánod-bánod te előrelátó, te előre látod a fényt
Előre látod az jó nekünk, előre látod a tényt
Előre látod az összes rongyos életünk,
na hogy vagy
Kifogyott lassan az esténk
Én is jól kifogytam magamból
Belőled kettőt látok
Zuhanok lassan és élek, valahogy élek
Csak ki vesz rá erre ilyenkor
Ismét péntek, ismét várlak,
jössz is, de mégis valahogy késel
Tegnap boldog voltál,
ma én vagyok az, de a holnap összeprésel
Épp csak a lábamon állok,
a felhődről kiabálok
Ha rájössz, oszd meg velem kérlek,
mi ez a fejünk feletti élet
Amilyen bonyolult annyira egyszerű,
hogy a kérdés maga a válasz:
Hogy ki segít senki segítsen
ki az aki helyetted fújja az összes választ
Félig üresen állok, te félig teli vagy látod
Végig tudtál mindent te előre látó: előre látod a fényt
Előre látod az jó nekünk, előre látod a tényt
Előre látod az összes rongyos életünk:
na hogy vagy
Kifogyott lassan az esténk
Én is jól kifogytam magamból
Belőled kettőt látok
Zuhanok lassan és élek, valahogy élek
Csak ki vesz rá erre ilyenkor
Még csak a fejeden nőnek az ágak,
pont hogy meg nem láthatóak
Még csak a fejeden nőnek az ágak,
pont hogy meg nem láthatóak
A PUF túl az ezer-ötszázadik koncerten még mindig arra vágyik, hogy minél többször tudjon találkozni a közönségével.
Az Akvárium Klubban 2025. november 8-án koncertezett a Pál Utcai Fiúk. A PUF közönsége nagyrészt abból a korosztályból áll, amely a fénykorban is hűségesen követte a csapatot. Ez pedig a fővárosi koncert hangulatán is érzékelhető volt: különösebb tombolás nélküli, klasszikus buli-hangulat jellemezte az estét.
– A nyolcvanas években alakult Pál Utcai Fiúk Magyarország egyik legrégebben játszó alternatív rock zenekara. A csapat garázs-zenekarként, autodidakta módon kezdte el a zenélést, majd a rendszerváltás után már rendszeresen turnézott és sorban adta ki lemezeit. Népszerűségét többek között annak is köszönheti, hogy megalakulása óta folyamatosan koncertezik – szólt a beharangozó.
Pál Utcai Fiúk-dalszövegek itt.
A zenekar által tervezett nyolc órai kezdés úgy volt fél kilenc, ahogyan az az eseményben feltüntetésre került. Így már nem is tűnt annyira gigahosszúnak a koncert, ahogyan azt előzetesen ígértek, hiszen a másfél órás koncert átlagosnak számít.
A kényelmes dallista nem jelentett meglepetést, de nem is okozott csalódást
Leskovics Gábor ezt az estét is a tőle megszokott energiával vezetett végig. Leszámítva az új vagy kevésbé koncertfavorit dalokat, amelyeket nem vagy alig ismert a közönség. Lecsó az ilyen nóták végén köszönte, hogy meghallgattuk – ezt eléggé közönyösen tette és talán emiatt némiképp kiábrándítóan is hatott.
Félek, Jégkirálynő, Balatonszepezd, Szerelemharc, Milyen állat, Utolsó év, Nincs menedék, Hajsza, Csak úgy csinál, Nehéz idők, A bál – a legnagyobb kedvencek egy része tehát maradt el.
Torz és fülsértő hangzás rontott a koncert élvezeti értékén
Az sem volt felemelő, hogy közel a teljes koncert alatt problémák voltak a hangzással. Talán rossz helyen álltunk, de az a sok ember körülöttünk, aki szintén többször is befogta a fülét, hogy tompítsa a fülsiketítő torzulást, nem tévedhetett ekkorát. Érdemes lett volna meghallgatni egy hangosítónak kívülről – és nem csak a hangpultból a koncertet. Sokat rontott az este élvezeti értékén a rossz hangzás – és ehhez nem kellett vájtfülűnek lenni.
A családos anyuka talán önnön fiatalságát kereste a Pál Utcai Fiúk koncertjén
A dallista nem hozott meglepetéseket. Ahogyan a zenei szleng mondja: korrektül letolták a bulit. Érdekesebb volt ennél a közönség összetétele. Nagyrészt abból a korosztályból állt, amely a zenekar fénykorában, a kilencvenes és kétezres években volt kamasz vagy fiatal felnőtt. És aki most már családosként éli újra fiatalságát. Így volt ezzel az előttem álló anyuka is (jegygyűrű), aki kissé már kapatos állapotban vonaglott és láthatóan igyekezett megtalálni fiatalkori énjét, s lelke mélyén azt a mámoros érzést, amelyet a húszas éveiben érzett a PUF koncertjén.
Fotó: Pál Utcai Fiúk FacebookAkvárium Klub
