|
|
|
A józan észt messze száműző
Füstszagú pillanat
Sosem volt vészjósló
Álomba ragad
Ott kényszerít és csak nevet
Végre megadtad magad
És nem hagyja, hogy elengedd
Vagy magadban tartsd
Hát jöjjön, nálad a fegyvered
Hadd jöjjön, ha már nem ér a szó
Hadd jöjjön, hisz ma már jobb nem lehet
Hagyd, álmodó
De ilyenkor már kár félned
Mert van, amit nem szabad
Hogy megint szívj, hogy ne értsd meg
Még nem ismered magad
Mert kényszerít, mert csak röhög
Nem gáz, ha gyenge vagy
Csak képzeled, s amíg köhögsz
A szíved is megszakad
Hát jöjjön, nálad a fegyvered
Hadd jöjjön, ha már nem ér a szó
Hadd jöjjön, hisz ma már jobb nem lehet
Hagyd, álmodó
Szeptember 6.
