|
|
|
| Előadó: | Red Bull Pilvaker |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Karácson Tamás Szakács Gergő Halpert Balázs |
|
Komjáti Ádám (Mr. JoeKer) |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Rád nézek, magamba látok
Rajtunk osztozik a magány
Végül hagy valamit belőlünk
Talán, talán
Futnak előlem a régi álmok
Lassan semmi sem biztos már
Csak hogy kettőnknél jobb a magány
Magány, magány
Nézz a magányba, melybe engem küldesz
Reménykedem, de mérleghinta csak
A remény, rá egyedül ültetsz
Egyensúlyozunk a szélein a megbánt szavaknak
Nem találjuk meg a kulcsát ennek a lezárt lakatnak
Száraz homokként peregjen szét
Arcod, fújja szét a szél, talán
Minden emléked rólam vele útra kél
Maradok magam, jobb lesz így, hidd el nekem
Nem kell, ki ott volt, állandósult, még sincs velem
Fald föl nyelvedet, minden szó nehéz falat
Soha nem kettőnket értettem egész alatt
Csak rossz élmény voltál, mi mélyen belém ragadt
Megszilárdultam belül, a szívem kemény maradt
Mozdulatlan, hanyatt fekszem az ágyon
Látom a szemem: rám nézel vele
Halj meg! Már olyan szótlanul kívánom
Hogy azt hihetném, meghalok bele
Rád nézek, magamba látok
Rajtunk osztozik a magány
Végül hagy valamit belőlünk
Talán, talán
Futnak előlem a régi álmok
Lassan semmi sem biztos már
Csak hogy kettőnknél jobb a magány
Magány, magány
Hogyan tettél ilyen gonosszá?
Utólag látom, hogy pokol volt a mennyország
Csak szorongás, mit behoztál
Na meg a lelkedből a koszt, a színtiszta szitkot
Hogyha szólsz, még nézlek a szobából
Mennyire elvetted a kedvem a csodáktól
Én azt hittem ez egyszerűbb lesz
Nézz a magányba, melybe engem küldesz
Bebüntetsz, ahogy én is téged
De nem érdekel már, ami vérig sértett
Majd mással, máskor, máshogy talán
Most fájó kívánságom a magány
Mozdulatlan, hanyatt fekszem az ágyon
Látom a szemem: rám nézel vele
Halj meg! Már olyan szótlanul kívánom
Hogy azt hihetném, meghalok bele
Rád nézek, magamba látok
Rajtunk osztozik a magány
Végül hagy valamit belőlünk
Talán, talán
Futnak előlem a régi álmok
Lassan semmi sem biztos már
Csak hogy kettőnknél jobb a magány
Magány, magány
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
