|
|
|
Csak félhomály, itt soha nem lesz már teljesen sötét,
A millió fénypont sokszor izgatóan szép,
De néha már a látvány csak elvakít,
Becsukott szemmel is jól hallom ezt a dalt.
Vakon is a port érzem csak, mit a szél most felkavart.
És bennem van mindig, hogy bárhová, csak ebből el,
És minden álmomban máshol ébredtem fel,
De ki tudja, miért, én mégse mozdulok,
A Duna ott a két part között, mint hullámzó ezüst,
Éjszakára eltakarja majd a fáradt szürke füst.
Kérlek mondd, hogy nincs túl messze,
Mondd, hogy még nincs veszve,
Mondd, hogy még elérhető,
Vagy csak dőlj most a vállamhoz,
Aztán csak mondd azt, hogy
Mindenre van még idő.
Csak félhomály, itt soha nem lesz már teljesen sötét,
És mindenki mondja a saját történetét,
De a tükör figyel, nézi az arcodat,
Megint ez a fáradt mosoly, mit a két szemedben lát,
Holnapra majd más lesz a kép, vagy csak ismétli magát.
Kérlek mondd, hogy nincs túl messze,
Mondd, hogy még nincs veszve,
Mondd, hogy még elérhető,
Vagy csak dőlj most a vállamhoz,
Aztán csak mondd azt, hogy
Mindenre van még idő.
Kérlek mondd, hogy nincs túl messze,
Mondd, hogy még nincs veszve,
Mondd, hogy még elérhető,
Vagy csak dőlj most a vállamhoz,
Aztán csak mondd azt, hogy
Mindenre van még idő.
Mondd azt nekem, mindenre még
lesz elég idő
És elhiszem, hogy veled még elérhető.
ONLINE MEGHÍVÓ
