|
|
|
Felettem a felhők
Alattam a város
Lógatom a lábam
Mert még nem vagyok álmos
Én nem írok ma verset neked
Csak beteszek egy régi kedvencemet
Ugyanúgy írom
ezt a szöveget mint régen
A szobám falán a fények,
a füles a fejemen, élek
Igen leginkább ilyenkor élek
Te pedig azt kérded,
hogy ebből meg hogyan élek
Hagyjál ezzel kérlek,
nem ez a lényeg
Hanem, hogy csak
a valósat vetítsed ki
Mert lehetsz ismeretlen valaki,
de akár egy ismert senki
Nekem még mindig ez a hobbim,
amikor egy trekkem van
És minden reggel azt mondom,
hogy minden rendben van
Amikor pedig leszáll az éj,
és nem a fényekben úszok
Oda tartok hova más nem,
ahol a zaj nem túl sok
Te nem vagy ott, csakis én,
ó de kevés aki kísért
El ebben a sivatagban,
és nem közben jött be vízért
Tudod miről beszélek,
és tudom, hogy tudtad eddig is
Egyszer gáz volt itthon rappelni,
csak idővel lett dilis
Mert lóvé lett a rap
és mindenki színpadra áll most
Hiába kívántok jó éjszakát
még nem vagyok álmos
Felettem a felhők
Alattam a város
Lógatom a lábam
Mert még nem vagyok álmos
Én nem írok ma verset neked
Csak beteszek egy régi kedvencemet
Éjjel 2 óra 25
mikor zárom e sorom
Te mikor kérdeztél meg,
hogy mégis, hogy megy a sorom
Ja, hogy láttál a neten,
tovább nem vallatlak
Régi formák szembeszegültek,
mert többen hallgattak
A kisvárosi srácok
azt mondják rám sztár vagyok
Nem értették mikor mondtam,
hogy csak pihenni akarok
Ahol érdek, onnan lépek,
eldöntöttem hogy végleg
De visszatértem, és leszarok
mindenkit, ki veréb, de azt hiszi véreb
Nem olyan a vérem,
és hogy miért nem
Csúnyán vagy szépen, de mondom,
még ha le is szarják a véleményem
Gondom ezek nélkül is van,
mégis kint 3 korongom
Minden partin egy poroltó,
a logó fent a porondon
Mindent egyedül tettem,
ki segített, el nem felejtettem
Visszajöttem mikor elmentem,
mert még vannak páran mellettem
És míg a fejetek alatt a vánkos
Jó éjszakát nektek,
de én még nem vagyok álmos
Felettem a felhők
Alattam a város
Lógatom a lábam
Mert még nem vagyok álmos
Én nem írok ma verset neked
Csak beteszek egy régi kedvencemet
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
