|
|
|
| Előadó: | Nomad |
|---|---|
| Album: | Új remény |
| Megjelenés: | 2018 |
| Hossz: | 5:38 |
| Szövegírók: |
Jánosi ’Cicó’ Szabolcs |
|
Mihalik Ábel Jánosi ’Cicó’ Szabolcs Nagy Levente Juhász Marcell |
|
| Kiadó: | Keytracks Hungary Nonprofit Kft |
| Stílus: | Rock |
| Címkék: | Keressük! |
Kié a kéz, mely hátamhoz ér?
Ha nem jön válasz minden szó aranyat ér.
Merre jársz? Hol lehetsz?
Keresem merre vagy, az ég földet ér.
Hallgatnám szavaidat.
Ref: De csak a csend szól, csak a csend, semmi más.
Csak a csend szól, puszta némaság.
De csak a csend szól, csak a csend, semmi más.
A képen álompor, a remény öleli át.
A percek évekként peregnek,
az ég földet ér, kapaszkodom mint falon a kép,
s vele minden szép emlék.
Nekem így vagy gyönyörű, nekem így vagy szép.
Én mindig melletted.
Tudom, hogy értem te is megtennéd.
Ref: De csak a csend szól, csak a csend, semmi más.
Csak a csend szól, puszta némaság.
De csak a csend szól, csak a csend, semmi más.
A képen álompor, a remény öleli át.
Ha újra látsz majd engem, fogod-e tudni a nevem?
Szeretsz-e majd úgy, ahogy én?
Mindennél jobban szerettem.
A Föld elnyeli a könnyem.
Minden eső felszárad egyszer.
Átírja szebbre a holnap, meggyógyítja a lelkem.
De addig is amíg benned a lélek,
minden lélegzeteddel harcolj az életedért!
Mintha ez lenne az utolsó perc.
A szemed előtt lebegjen a cél,
hogy mindig egy a győztes.
Hogyha elestél, állj fel a földről!
Senki nem állíthat meg.
Fuss, fuss, fuss, ahogy bírsz,
minden lélegzeteddel harcolj az életedért!
Mintha ez lenne az utolsó perc.
A szemed előtt lebegjen a cél,
hogy mindig egy a győztes.
Hogyha elestél, állj fel a földről!
Senki nem állíthat meg.
Ref: Csak a csend szól, csak a csend, semmi más.
De csak a csend szól, a remény ölel át.
Hogyha újra látsz majd engem, fogod-e tudni a nevem?
Szeretsz-e majd úgy, ahogy én?
Mindennél jobban szerettem.
A föld elnyeli a könnyem.
Minden eső felszárad egyszer.
Átírja szebbre a holnap, meggyógyítja a lelkem.
“Most már nem érdekel minket, hogy ki mit gondol”
Kevés olyan őszinte, zeneileg egy irányba mutató, mégis egymást kiegészítő barátság van, mint amilyen az ország elsőszámú speed-folk-punk zenekara, a Bohemian Betyars, és a cigányzene talán legismertebb hazai képviselője, a Parno Graszt között virágzott az elmúlt években. Ennek szebb kiteljesedése nem is lehetne, mint a most megjelenő, A falu rossza című újabb közös szerzeményük, amelynek alapjául egy híres népdal szolgál, amin természetesen csavartak egy nagyot, és “betyárosították”. A végeredmény önmagáért beszél.
Bohemian Betyars-dalszövegek itt.
A Bohemian Betyars idén ünnepli fennállásának 15. születésnapját, nem is akárhogyan: egy hetedhét országra szóló mulatsággal készülnek a Budapest Park színpadára, ahol ráadásul az idei évük egyetlen önálló budapesti koncertjét is adják. Sok meglepetés vendéggel is kiegészülnek, de az talán nem meglepő, hogy évek óta állandó tettestársuk, a Parno Graszt is velük tart majd a jeles napon. Persze a srácok nem elégszenek meg “ennyivel”: a hatalmas sikert aratott 2017-es Ha menni akarok és a 2019-ben kiadott Kelen Shavo után most újból közös dallal jelentkeznek. A régmúltra visszanyúló barátságra a Bohemian Betyars egyik frontembere, Palágyi Máté Kakas a következőképp emlékszik:
“Néptáncosként gyerekkorom óta szeretem a Parno Graszt zenéjét, amit azóta is legjobb cigányzenének tartok. Egyszer egy pécsi koncerten zenéltünk egymás után, és az öltözőben elindult az ismerkedés, látszott, hogy jó a kémia a két csapat között. Egyértelmű volt, hogy egy közös számmal kellene meghálni a nászt, ebből született meg a Ha menni akarok. Aztán jöttek az első vendégszereplések egymás koncertjein, majd néhány év után lementünk Pálházára egy hétvégére összerakni egy koncertet, ahol 12-en minden este hajnalig zenéltünk, énekeltük. Azóta számtalan koncertünk volt együtt, amik a nyarak üdítő pillanatai, és úgy érzem, ez a harmadik számunk ismét nagyon fog tetszeni mindkét közönségnek.”
A most megjelenő A falu rossza című szerzemény egy híres népdalra épül, amely arról szól, hogy előadóját kitagadta az egyetlen közösség, ahová eddig tartozott: a falu. Mindenki őt ugatja, ő pedig visszaszól nekik: “nem vagyok én rosszabb másnál”. Ahogy Palágyi meséli:
