|
|
|
Fura Csé:
Nem akartam rommá menni, egy életet mulattam át
Sokszor próbáltam jobbá lenni, de a szenvedély az utamba állt
Hiába mondják, hogy lassítsak, mert a sírba vezet ez az életvitel
Mégis bekötött szemmel nyomom a gázt, mert az életet valahogy élvezni kell
Ismerem az értékeket, de a mértéket nem, és ez tesz tönkre
Pihennem kell, de mit tegyek Anya? Hogyha engem a nyugalom nem köt le
Kis gyerek kis baj, nagy gyerek nagy, velem együtt a gondok is felnőttek
Majd kiderül az ég, de ha szivárványt szeretnék, számítani kell a felhőkre
Refrén:
Anyám mindig, óvott féltett
És igaza volt, nem játék az élet
Fiam, magad ellen nincsen orvosságod
Ezért kerül el a boldogság
Anyám mindig óva intett
Hogy soha ne vegyek magamra mindent
De Anya, magam ellen nincsen orvosságom
Ezért kerül el a boldogság
BLR:
Anyu, Anyu mondd, miért szül a baj még több bajt?
Ha kitartok, könnyebb lesz majd?
Hogy legyek mindig jó, hogy ne ártsak másnak?
Ha magamnak is rossz vagyok társnak
Mikor múlt el az a perc, ami számított?
Mikor azt hittem, a csodára várni jobb
Miért van az, hogy a barátból ellenség lesz?
És a pénz csak éhessé tesz
Miért én maradtam alul, hogyha felvettem a kesztyűt?
Magam hajszoltam hasztalanul, hosszú éveknek lett ez a vesztük
Az életem csak én menthetem meg, lehet, pont én vagyok minden válasz
Ha a józan ésszel szembemegyek, tudom akkor is megbocsátasz
Refrén
Szakács Gergő:
A szavad tilt, de mégis folytatom
Csak ne lennék ilyen önemésztő
A baj keres, te mindig mondtad
Hogy sohase késő, sohase késő
Refrén
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
