|
|
|
Vedelek, ahogy az már nőhöz nem méltó
A mosolyod is részegítene, bár maradtál volna
ne csak, amíg neked jó. Hmmm...
De ha mégsem akarod, akkor az éjszakába csatangolok
Hátha megtalálom, máshol a boldogságom. Hmmm...
Őszintén megvallom, hogy marhára nem erre vágyom
Naphosszat várok, agyalok, mi lehet a fejedben
Aztán a csend közli velem, hogy jobb
ha talán azt mégsem ismerem
Csinálom a dolgom, de mégis oda-odafurakodsz
Alattomosan hátulról... a kisagyamból.
Éldegélünk így kettecskén a fejemben
Jaj, milyen szép életünk lehetne!
Higgy nekem! Hmmm... Én már jó párszor elképzeltem.
Szeptember 6.
