|
|
|
Megakadt torkomon ez a végső falat,
kapaszkodom az oxigénért,
de a szellemem bent ragadt.
Fuss, szaladj messze!
Nem mosolyog rád a szerencse.
Több darabban vagy egyben,
csak érj be első helyre!
Akinek van mit vetni, mindig arat,
de ne nézz a napba, a szemedet marja,
nem véd meg a karma.
Az élet csak egy kibaszott csapda,
ha belemászol, egyedül vagy.
Az élet csak egy kibaszott csapda,
te meg a kedvenc játéka vagy.
Megszállottan keresem,
hogy a lábam merre halad,
de fulladozom, a testem gyenge
és a talpam a sárba ragadt.
Ha ember akarnál maradni,
jobb, ha eltemeted magad,
de ne nézz a napba, a szemedet marja,
nem véd meg a karma.
Fájdalmas, félelmetes látvány az,
ami szemem elé tárult,
mert félrehúztam a függönyt
az ember romlottsága előtt.
Romlottnak nevezek egy állatot, fajt,
egyént akkor, ha elveszíti ösztöneit,
s amikor a számára hátrányost választja
és részesíti előnyben.
Az élet számomra
a növekedésnek,
a torkosságnak,
az erő felhalmozódásának
s a hatalomnak az ösztöne.
Ahol hiányzik
a hatalom rombolása,
ott hanyatlás van.
Ez itt az ÉRZÉS!
