|
|
|
| Előadó: | Giajjenno |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
A pokolból jöttem nekem nincsen vissza. Már 30 elmúltam lassan minden tiszta
De testvér a sikereidnek mi a titka. Én hajtottam végig és ez kibaszott ritka
A szavaim olyanok mint egy töltény a tárba. És végignéztem ahogy el bukik a gyáva
Te keress egy kötelet aztán mássz fel egy fára. A hírnévnek tudod mindig megvan az ára
Az élet nem kegyes én nem lehetek gyenge. Ez kiakar szállni és a kezébe penge
De légy résen mindig mert az utca egy fertő. Itt mi vagyunk a vadak és a világ az erdő
A népemért szóltam fel noname megtámadtak. Giajj nevet csinál ezért a szponzor pakk
A porból hoztam itt az aranyérem. Én nem felejtem el fiam hogy honnan jött a vérem
Refrén
Volt hogy azt hittem senki nem lát
Volt hogy azt hittem senki nem néz még
Néha úgy érzem bánt a világ
És hogy semmi nincs az utam végén
Van hogy azt érzem nem bírom már
És az árnyék mögöttem majd széttép
Néha úgy érzem bánt a világ
És hogy semmi nincs az utam végén
Kilenc lemez több millió hallgató
Minden jó lesz egyszer hiába sok buktató
Nehezen lélegzem de még itt vagyok
Amikor mennem kell tudom lesz mit itt hagyok
Nem számít hogy mit mondanak rólam
A számon nincsen tapasz és még mindig ír a tollam
A véremnek nem fordíthatok hátat
Mi egymás mellet állunk ha az ellenség megtámad
Hátranézek nincsen konkurencia
Mert úgy születtem hogy a véremben a technika
Te fejtegetsz mert nem lehettél művész
De én vagyok a szikra amiből éledt a tűzvész
Csak igazságot hozok itt a fűrész
Tudom hogy változz de mekkora a bűnrész
A csúcson kaptam itt az aranyérem
Én nagyon jól tudom fiam hogy mennyit ér a vérem
Refrén
Volt hogy azt hittem senki nem lát
Volt hogy azt hittem senki nem néz még
Néha úgy érzem bánt a világ
És hogy semmi nincs az utam végén
Van hogy azt érzem nem bírom már
És az árnyék mögöttem majd széttép
Néha úgy érzem bánt a világ
És hogy semmi nincs az utam végén
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
