|
|
|
| Előadó: | Lévai |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
|
Burai Krisztián |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | R&B |
| Címkék: | Keressük! |
Aljas voltál, átvertél
Megbánod mit vesztettél
Többé nem veszlek vissza
Önző lelked nem tiszta
Most már szépen búcsúzz el
Aljas húzás volt lúzer
Inkább csendben tűnődj el
Szépen bánj majd a műnőddel
Tudnom kellett volna,
hogy ne álljak be a sorba
mert beleszaladok
egy hatalmas pofonba
Nem fogadtam meg
a saját tanácsomat
Magam mellé vettem én
a csalfa barátokat
Hagytam a csábításnak,
pedig az értéke senki másnak
nem éri el a szinted
Akármilyen mélyre ásnak
Az istenek kegyeltje voltam
mégis azon gondolkodtam,
hogy az összes nőt
egy csokorba fogjam
Gyerekes dolog volt,
hogy mindig több vas van a tűzbe
Azért voltam zűrbe, mert egy
tapasztalatlan ürge tudatlansága,
élete legnagyobb hibáját szülte
Szívem nem tűrte tovább
ezt az állapotot
Romlott, bomlott, értéktelen,
hazug, bűnös kapcsolatok
De melletted a napok
jobbá teszik az életem
Ha az istent arra kérhetem,
hogy még egy napot légy velem
Hogy megmutassam, én már
többé soha nem vétkezem
Aljas voltál, átvertél
Megbánod mit vesztettél
Többé nem veszlek vissza
Önző lelked nem tiszta
Most már szépen búcsúzz el
Aljas húzás volt lúzer
Inkább csendben tűnődj el
Szépen bánj majd a műnőddel
Bevallom neked,
alig emlékszem valamire
Ki voltam ütve és kihasználta,
hogy hazavigyem
Bánom, hogy
a csábításnak engedtem
És az ágyba
magam mellé befektettem
Az egész egy forintot nem ért
Egyfolytában magamat kérdezem
Miért? De miért van az,
hogy rossz vagyok,
hogy magammal nem bírok
Miért forr a vér?
Most meg elvesztettem
azt akit szeretek
Hogy visszakapjam
megmásznám az összes hegyet
Azt mondta nem jön vissza már,
hogy miért vagyok szamár
És azért amit tettem,
azt kaptam ami jár
Aljas voltál, átvertél
Megbánod mit vesztettél
Többé nem veszlek vissza
Önző lelked nem tiszta
Most már szépen búcsúzz el
Aljas húzás volt lúzer
Inkább csendben tűnődj el
Szépen bánj majd a műnőddel
Én csak várok,
amíg jön majd új esély
De már látom, nélküled
minden út veszély
Megfogadtam, megváltozok
Nélküled én elkárhozok
Megbántam már azt, hogy
hazug emberekkel barátkozok
Bárcsak megtehetném
ezt az utat újra
Az lenne a címe, séta a múltba
Együtt sírtunk rajta,
könny hullik az arcra
Nélküled a szívem már
örökre száz darabba
Mondd el őszintén
Mit keresel az ő szintjén?
Én voltam a hozzád való,
de most koppant a kis nőfaló
Aljas voltál, átvertél
Megbánod mit vesztettél
Többé nem veszlek vissza
Önző lelked nem tiszta
Most már szépen búcsúzz el
Aljas húzás volt lúzer
Inkább csendben tűnődj el
Szépen bánj majd a műnőddel
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
