|
|
|
Mindenki felett mégis mindenki alatt
Még ha a tudat végül meg is hasad
A D mint a kosz rád is rád tapad
Odabent mélyen az agylebeny alatt
Őskövület, jönnek a hegyek rám
Amik közben mennek, azok hetek ám
Ahogy a szív pumpál az ereken át
A dopamin munkál ezeken át
A szerotonin szint hogyha leesik
Sokan önmagukat másban keresik
De néha még az is simán megesik
Hogy önmagukat másokkal kezelik
Jön Pán de a nimfák lemaradnak
Sípjától az idegek összeakadnak
A lábak és kezek leragadnak
És testidegenségbe elragadnak
Engem nem kapsz el
A nevem D és engem élve nem hagysz el
Ha látsz Te is egyből megfagysz, mert
Az Egóm erős, ketté nem szabsz el
Mindenki felett mégis mindenki alatt
Még ha a tudat végül meg is hasad
A D mint a kosz rád is rád tapad
Odabent mélyen az agylebeny alatt
Minden napod úgy érzed monoton
És a szíved mi visz ez a motorod
Előre lépni nehéz, akár a homokon
A lábad megmakacsol konokon
Nyomokban tartalmazol reakciót
Belül mégis zavar minden refrakció
A gondolataid akár egy frakció
Nehezen összehoznak némi akciót
Hogy más hogy bírja ezt nem érted
De hogy ezt átéljed sosem te kérted
Az ember minden nap újra megébred
A pánik akkor hagy el, hogyha megérted
Italba fojtott szorongás és feledés
Keserű zokogás után nevetés
Újraéledés után temetés
Felállás után újabb elesés
Még ha úgy is érzed nem vagy egyedül
Megesik gyakran, hogy az ember lemerül
Ekkor az álarc az, ami lekerül
És a szorongás ami rád települ
Még ha úgy is érzed, hogy megakadsz
És két gondolat közé beragadsz
Ha az érzésed az amit letagadsz
Végül önmagad lesz az amiről lemaradsz
Mindenki felett mégis mindenki alatt
Még ha a tudat végül meg is hasad
A D mint a kosz rád is rád tapad
Odabent mélyen az agylebeny alatt
Mindenki felett mégis mindenki alatt
Még ha a tudat végül meg is hasad
A D mint a kosz rád is rád tapad
Odabent mélyen az agylebeny alatt
Mindenki felett mégis mindenki alatt
Még ha a tudat végül meg is hasad
A D mint a kosz rád is rád tapad
Odabent mélyen az agylebeny alatt
Mindenki felett mégis mindenki alatt
Még ha a tudat végül meg is hasad
A D mint a kosz rád is rád tapad
Odabent mélyen az agylebeny alatt
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
