|
|
|
Esélytelen, hogy visszatérjen
Reménytelen, hogy többet érjen
De talán áll a sorban előtte még
Szerencsés áldozat épp elég
Mégsem felejt – ki tudja, miért
Fiókba rejt – újabb szemét
Reményt karcol beléd, mindent megtesz érte
Ilyen maradj és örülj, hidd azt, hogy megérte
Mert benne vagy még minden örömében
Ott szomjazol a szív börtönében
Régi seb már, nem kár érte
Az, ami jó (Mindig erre vársz)
Végül is tévedés (Most is sorban állsz)
Kopik a szó (Mindent eltakar)
Marad a szédülés (Még többet akar)
Szeptember 6.
