|
|
|
| Előadó: | Road |
|---|---|
| Album: | _TKLTSSG_HBJ |
| Megjelenés: | 2018 |
| Hossz: | 5:05 |
| Szövegírók: |
Molnár Máté (Road) |
|
Molnár Máté (Road) Szabó Erik Kádár Imre G.B.ZS. Goya |
|
| Kiadó: | Edge Records |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Pár év telt el azóta,
de ma újra álmodtam róla
tudod arról a percről,
amelyik inkább ne is lett volna
de akkor valahogy mégis így lett,
hogy a józanság veszített.
Mikor a szádra égettem a számat,
mindegy, túl késő, nincs rá magyarázat
Túl késő bánat
Nincs rá magyarázat
Tudom, hibáztam,
de semmit meg nem bántam
de talán lehet hogy mégis volt olyan,
szívemből egy darabot én is is letörtem
Tényleg nem ezt akartam
De abban a pillanatban
hogy láttam a lehulló szilánk formát
szívemen éreztem ugyanazt a csorbát.
Ugyanazt kaptam
Amit én is adtam
Azt a szilánk formát
Ugyanazt a csorbát
Ó ha tudnék, most kétfelé szakadnék
Az egyik féllel keresnélek,
a másikkal itt maradnék
Hogy aztán biztosan rád találjak
És megint úgy magamhoz szorítanálak
De mielőtt megszorítlak,
úgy mint saját magam, pont két felé szakítlak
Ma újra megint rólad álmodtam,
de nem értem miért
Apró kis szívedet a kezembe tartottam,
de épp csak a felét
Most volna jó, egy nyugtató,
egy űrhajó vissza nem fordítható
Az volna jó, nekem való
egy altató, az álom sírig tartható
Utolsó szó, utolsó jó
utolsó csók, ez lesz a legeslegutolsó
Ma újra megint rólad álmodtam,
de nem értem mért
Apró kis szívedet a kezembe tartottam,
de épp csak a felét
Te meg az én szívemet fogtad a kezedbe,
Tudtam, csak játszol.
És azzal együtt eltűntél a végtelenbe,
ugyanúgy mint máskor.
Én meg itt maradtam
Megint egymagamban
Hát megint itt maradtam,
olyan egymagamban,
ismerős az érzés,
de már régen hozzászoktam.
Tudod, mindennek vége egyszer,
aztán álmokat úgy temetsz el
hogy abból születnek újabb lények,
amitől lehet hogy mások majd félnek.
Ma újra megint rólad álmodtam,
de már értem hogy miért.
apró kis szív, amit a kezemben
a kezembe tartottam, az nem is a tiéd.
Te sem az én szívemet fogtad a kezedbe
és nem is te játszol.
Én tűntem el újra a végtelenbe
ugyan úgy mint máskor!
Én voltam mindig az álmomban,
apró kis szívedet erősen markoltam
az enyémet sosem adtam a kezedbe
mindig én tűntem el a végtelenbe,
úgy mint a kámfor!
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
