|
|
|
Ebben a városban, mindenki látott már
Ebben a városban, mindenki látott már
Úgy mondom el, ahogy senki másnak hidd el, ez egy furcsa pillanat
Neked én, nekem ész kell, hogy ne múljon, hogy ne múljon el
Időtlen idők óta csak járok
Néha valakire rá találok
Majd menekülök és vissza minden
Legyen úgy kinn ahogy neki én ott benn
A szerep tudod változatlan
Áldozat vagy és ápolatlan lélek
Nem kellene félned
Minden úgy lesz majd ahogy kéred
Ebben a városban mindenki látott már
Látják amit mindenki láthat, de a falak mögött találnak
A városban mindenki látott már
Eltévedtem csak annyit kérek, hogy mutass utat nekem majd ha félek
Nevetni kell, ha élettelen
Harcokat vív veled az élet
Folyton jobbra léptél, ha balra kellett
Míg megtaláltad a legjobb helyet
Ahol megszülettek az álmok
Nem kell folyton a csodára várnod
A gondolatokkal valóra váltod
S megtalálod
Kúsznak a téren az emlékek
A gyermeki léptek, a sikolyok térnek vissza
valami csoda folytán
Jó volt ami volt s ami jön ezután,
A szerep,
Ami változatlan,
Áldozat vagy és ápolatlan lélek
Nem kellene félned
Minden úgy lesz majd ahogy kéred
Ebben a városban mindenki látott már
Látják amit mindenki láthat. de a falak mögött találnak
Ebben a városban mindenki látott már
Eltévedtem csak annyit kérek, hogy mutass utat nekem majd ha félek
Vannak akik titkok maradnak
Emlékek amik jégbe fagynak
Meghatározzák Énünk
A dolgok amiről nem beszélünk
Az utcán a téren a helyeken
A lépcsőn a házban a szigeten
Bennünk marad, mert eleven
Ugye tudod, hogy milyen
Ebben a városban mindenki látott már
Látják amit mindenki láthat. de a falak mögött találnak
Ebben a városban mindenki látott már
Eltévedtem csak annyit kérek, hogy mutass utat nekem majd ha félek
Ez itt az ÉRZÉS!
