|
|
|
| Előadó: | Tkyd |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Tudom ha menni kell majd elindulok én is
A szemem zöldjéből majd eltűnik a fény is
Nem leszek más csak rengeteg embernek emlék
Nem vágja senki majd hogy hogyan éltem nemrég
Elveszik minden, ami most itt van a fejemben
De amit a múltban tettem, majd tovább él a jelenben
En megyek tovább, köszöntöm a régi arcokat
Itt hagyom nektek mind a földi poklot meg a harcokat
Nem nőnek szárnyaim csak elhúzok a picsába
És hidd el már nem érdekel hányan foglalnak imába
Kurva nagy házam lesz, felhőből lesz a négy fala
Nem lesz ott többé már se nappal és se éjszaka
Ittmarad minden a sok lemez meg a könyveim
A pipám az ágy alatt a sok emlék meg a könnyeim
Imádtam élni, megbasztam az össze hétvégét
Megfogtam a gyertyát és elégettem a két végét
Akkora szövegeket írtam, hogy csak ámultak
A színpadon meg olyan showkat toltam, hogy csak bámultak
A lányok imádtak, csak az nem, aki béna volt
Őket meg leszartam az élet nekem céda volt
Úgy eltem mint a költők örülten és büszkén
Átugrottam mindent, de a lelkem fennakadt egy tüskén
Kitépte belőlem a vágyat, hogy még maradjak
Meg gyereknek és folyton csak a napfény felé szaladjak
Refrén:
Imádlak királynő, mikor elviszel magaddal, majd legyen minden fekete, azt takard be a szavakkal.
Tegyél rá lángokat, hogy távolról is lássák.
Hogy az emberek a boldogságot egymás mögé ássák.
Mutasd az utat, ahol megtalálom magam.
Ahol túléli a testemet majd minden egyes szavam.
Vigyél oda, ahol végre önmagam is lehetnék.
Mert itt sebhely van az arcomon, úgy néz ki mintha nevetnék... de
Én tudtam örülni a kevésnek
Meg, hogy érzés lettem, amit sok emberbe bevésnek
Nem álltam meg soha a végénél
Mert imádtam a szakadékba lenézni a szélénél
Imádtam mindent ami őszinte, mert tudtam az igazságért le kell mászni a földszintre
Nem volt sok barátom de kevés sem
Mert rengetegszer mondtam, én nem érem be a kevéssel
Hajtottuk az éjszakát a szerelmet
Mert tudtuk, hogy az idő rideg, nem ismer majd kegyelmet
Imádtam szövegeket írni, nézni, ahogy minden ember elkezd nevetni meg sírni
Szerettem játszani a szavakkal, mert ott éltem minden szóban mindig másmilyen alakkal
Nem néztem én soha az órámat
Jó messzire eldobtam a Bibliát meg a Tórámat
Nem hiszek a mennyben meg a pokolban
A szivemet a nőknek adtam egy gyönyörű csokorban
És mindig tiszta ágyban voltam én velük nem bokorban
Mert a lelkük kellett, nem a bugyijukban kotortam
Refrén:
Imádlak királynő, mikor elviszel magaddal, majd legyen minden fekete, azt takard be a szavakkal.
Tegyél rá lángokat, hogy távolról is lássák.
Hogy az emberek a boldogságot egymás mögé ássák.
Mutasd az utat, ahol megtalálom magam.
Ahol túléli a testemet majd minden egyes szavam.
Vigyél oda, ahol végre önmagam is lehetnék.
Mert itt sebhely van az arcomon, úgy néz ki mintha nevetnék... de nem
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
