Előadó: | Brain Drain |
---|---|
Album: | 59-es körzet /#59/ - Single |
Megjelenés: | 2018 |
Hossz: | 4:04 |
Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
Nagy Péter Törőcsik István |
|
Kiadó: | Szerzői kiadás |
Stílus: | Pop |
Címkék: | Keressük! |
A szívünkbe zártuk örökre ezt a várost.
Járom az utcákat ma se vagyok álmos.
Ismerős számok, táblák, tegek álmok.
Ez az otthon bármerre is járok.
Otthonos a mocsok, bele kell születni.
Az évek megtanítottak szívből szeretni.
Nehéz elmenni, nekem ez az otthon.
Minden sarkon újabb spanokba botlom.
Ez nem Budapest vagy Boston, mégis miénk.
Kitartunk a végsőkig, egy mindenkiért.
Aki tovább állt előbb utóbb hazatért.
Repül az idő, végtelennek tűnt a tél.
Keletről kel, nyugaton nyugszik.
Szívom a cigit, felhúzom a kapucnit.
Bármi is történik, úgyis haza találok.
Nyitok egy ászokat, várnak lent a barátok.
Indulhat a bevetés, jókedv és nevetés.
1000 év kevés lenne, hogy ezt meg értsd.
Marad a zene, a végtelen történet.
Költészet, emlékek ezen a környéken.
Kölykök voltunk, mindenre emlékszem.
Az alkotás függőség, a katlanba bennégtem.
Feltétel nélkül, feltettem mindent erre.
Különböző stílusok lépünk egyszerre.
Szarunk a rendszerre, elmondom negyedszerre.
Ez korszakalkotó lesz , véssétek a fejbe.
Vegyszer a fülekre, vakon bízok az ütembe.
Sose csalt tévútra, ez tart lendületbe
Leszállt az este, elindulok haza,
Rabul ejtett ismét az alvó város zaja.
Elmerengek lámpa fénye alatt,
Ez az 59 és örökre a miénk marad
A füstölgő kémények látványa
Az álmaim szaggatva tépi szét.
De a városom, a lábnyomom,
A lelkem a földbe vésve rég.
A sorsom itt tart, célja van,
Lesz még aranyhal a horgomon.
Egy emlékkép minden törmelék,
Mindig is ez lesz az otthonom.
Minden egyes útszakasz, minden egyes oszlop,
Emlékszek még falra, ami már régen leomlott,
Az emlékek mélyén végtelen a lista,
Egy letűnt kor képe verődik most vissza.
A sarki boltban mindent megkaptunk,
Sorban álltunk télen is, amikor odafagytunk.
A játszótéren - ahol a lányokat lestük -,
Letettük az életünkre is kiható esküt:
Mindegy, ki honnan, csak EGYÜTT ELŐRE,
Ha nekem volt, neked is juthatott belőle.
Hoztuk a magnót, kazettákat cseréltünk,
Éjszakákba húzódóan semmitől sem féltünk,
És hittünk... ez volt itt minden remény,
Az elmúlás képei robognak felém.
Drága barátom, még hallom a hangod,
Egy őszinte könnycsepp eltévedt az arcon.
Bármerre nézek, fogva tart,
Messze van még a túlsó part.
Valami mégis visszahúz,
Belülről éget, összezúz.
Néha nem lelem már helyem,
Bár nagyon fáj ez én nekem.
A hullám hirtelen dobál,
A hangom a széllel száll tovább.
Két műfaj találkozását mutatja be a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás, amely kedden nyílt meg Budapesten az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum kertjében.
A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közösen rendezi meg a kiállítást, amelynek másik része a városligeti intézményben látható. A két helyszínen megrendezett tárlatok fényképeit a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményeiből válogatták.
A Duett című kiállításban a zene és a fényképezés találkozik egymással
A két kifejezési forma egymással párbeszédet folytatva, formabontó módon mutatja be, ahogy a zenei élmények a fényképezés eszközei révén láthatóvá válnak.
A megszólaló zene betölti teret
Családi nappalit, hangversenytermet, rádióstúdiót, tánctermet, vendéglőt vagy akár egy városi teret, a képeken a zene, a zenélés és a hallgatás is képi formában jelenik meg.
Mindkét kiállítás azonos koncepció alapján jött létre
- A kiállítás archív felvételein zenei pillanatok, csend, harctér, polgári otthon és koncertek elevenednek meg. A pillanatfelvételek felidézik azt, hogy mi szólhatott ott és akkor. A néma képek a fantázia segítségével zenei élménnyé válnak - fogalmazott Bősze Ádám zenetörténész.
A kiállításon szereplő képek nem zenei hatást kívánnak kelteni a nézőben, nem a zenéből merítenek inspirációt, hanem a zenével töltött tereket nyitják meg előttünk, mindkét tárlatot különféle tértípusok mentén rendezték el.
Kilenc tértípus mentén mutat be archív felvételeket két hónapon keresztül
A szervezők olyan tereket kerestek, amelyek hangulatait és jelentéseit nagyban befolyásolta, hogy milyen zene szólt bennük és az, hogyan hatott az az ott lévőkre. Ezek a képek lehetőséget adnak arra, hogy kérdéseket tegyünk fel.
Az egyik képen a tizenhat éves Dohnányi Ernő látható édesapjával és más zenészek társaságában, egy másikon Cselényi József operaénekes otthonában a családjával, de Szabados György zongoraművész keze is felfedezhető az egyik archív felvételen zongorázás közben.
- Csellót készítő első világháborús katonák is megjelennek az egyik képen, de a kiállítás felvételei között feltűnik a Zeneakadémia tere is, amelyben "Clemens Krauss vezénylését képzelhetjük el, amint a Bécsi Operaház százfős énekkarát dirigálja a pesti közönség előtt" - mondta a kurátor.
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója beszédet mond a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás megnyitóján a Múzeumkertben 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója szerint a képeket nézve megszólalhat bennünk a zene: olyan emlékek jönnek elő a gyerekkorból, a mindennapokból, amitől azt érezheti a néző, hogy a zene jelen van - hangsúlyozta.
A Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás részlete a Múzeumkertben a megnyitó napján, 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert