|
|
|
Miss Mood (Refrén)
Nem túl nagy a zaj, a csend betakar
Jól tudod ez felemészt összezavar
De szól a zenénk, dúdolnék
Mintha soha nem érne véget az éj, hey
Rico
A saját félelmem az ami szanaszéjjel nyiszál
És ő az aki nem feléd taszigál
De még mielőtt a 21 gramm belőlem kiszáll
Reménykedem, hogy véget ér belül ez a viszály
Mert háborog egy tenger bennem folyton
És mondani szeretném de végül mindig elfojtom
Próbálom nyugtatni magam, hogy holnap megoldom
De nem jönnek a szavak megint csak magamat oltom
De miért nem mondom?
Miért van, hogy tele van a szívemmel a torkom
De miért nem mondom?
Miért van, hogy tele van a szívemmel a torkom?
Miss Mood (Refrén)
Nem túl nagy a zaj, a csend betakar
Jól tudod ez felemészt összezavar
De szól a zenénk, dúdolnék
Mintha soha nem érne véget az éj, hey
Rico
Egyedül érzem magamat nélküled mint egy vándor
De csak az ér el téged aki bátor
Úgyhogy mától, harapnom kell mint egy aligátor
Hogy leszakadjon a láncom és minden ami gátol
Belefáradtam hogy én legyek a gyáva
Hogy a családfámnak én legyek a törött ága
Mert túl rövid ez az élet és túl drága
Ahhoz hogy én legyek az igazam hazugsága
De miért nem mondom?
Miért van, hogy tele van a szívemmel a torkom
De miért nem mondom?
Miért van, hogy tele van a szívemmel a torkom?
Miss Mood (Bridge)
Van, hogy a sorsunk csak hipnotizál
Az élet színdarab, kell hogy improvizálj
Tiéd a főszerep, minden rajtad áll
Ne várj!
Miss Mood (Refrén)
Nem túl nagy a zaj, a csend betakar
Jól tudod ez felemészt összezavar
De szól a zenénk, dúdolnék
Mintha soha nem érne véget az éj, hey
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
