|
|
|
Sárgább az irigységnél
Feketébb az éj sötétnél
És én össze kentem mindent, valamiért ...
Sárga földön a sárban lábnyomok.
A sárga fény a fákon átragyog.
Sárgul az ősztől drága udvarom,
De sárga börtön ez, sárga unalom.
Fekete arcomon sárga szempár
Kezemben chardonnay, sárga nektár
Ahogy a szájhoz ér, vágyakat igéz,
Sárga szív felett remeg a fekete kéz.
Sárgább az irigységnél
Feketébb az éj sötétnél
És én össze kentem mindent, valamiért ...
Mint egy menekült, valahogy idekerült
A fejemben választ vár, és elég ingerült.
Hát adjatok fegyvert fekete kezébe
meg egy sárga zászlót, és valamit ebédre
Hisz hosszú lesz az út, a zászló is kifakul
Ő meg is köszönné, de nem tud magyarul...
Sárgább az irigységnél
Feketébb az éj sötétnél
És én össze kentem mindent, valamiért ...
Sárga minden
és fekete már
Sárga börtön,
a Sárga ágy
fekete hit
sárga pénz
sárga hangok
fekete kéz
sárga ér
sárga vér
sárga szív
sárga ész
Sárga a szerelem,
de fekete a vágy
feketén őrjöng
és megdobál
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
