|
|
|
Vállamon viszem az éveket
és el nem tudnám mondani hogy hova megyek
Lehet a mélybe húz vagy mennybe fel
Hogy honnan jöttem tudom jól nem felejtem el
Valami mindig volt ami
vissza tartott régen
A félelemtől büszkeségtől gátlások közt éltem
mint egy ócska gépezet
amit az agyam fékezett
az élet alma volt csak mérgezett
Persze benne volt a pakliban némi segítséget vártam,
de én lettem gyenge ponta rohadt kártya várban
Minden el veszett
egy perc alatt
az élet minden szarja rám szakadt
Minden el veszett
egy perc alatt
de az néhány kemény év gyorsan elszaladt
s most a vállamon viszem az éveket
és el nem tudnám mondani, hogy hova megyek
Lehet a mélybe húz vagy mennybe fel
Hogy honnan jöttem tudom jól nem felejtem el
Minden te voltál nekem
most talán megérted
DE ha nem bírod már kedvesem Leléphetsz
Ezt a harcot egyedül vívom az agyammal
A sűrű füst és a sötét majd eltakar
De aki keres talál
s ha hiányzom majd talán
Csörögj rám egy hideg éjszakán
Forró sóhajod és édes hangod csábít
Bármikor ha látlak édes mindig talpra állít
És megyek tovább, játszom az időmmel
Vissza fogni nem bírsz erővel
Bárhol járok, téged látlak
Na hagyd a holnapot élj a mának
Te is a válladon viszed az éveket
És válaszolsz még néha hogy ha kérdezem
Hogy merre jársz, mit csinálsz
Remélem még néha néha visszavársz
s most a Vállamon viszem az éveket
de meg nem tudnám mondani hogy hova megyek
Lehet a mélybe húz vagy mennybe fel
Hogy honnan jöttem tudom jól nem felejtem el
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
