|
|
|
A nagy szenvedély
Mindenben gátol.
Sok jót ígér,
De elzár a mától.
Mért is fűt a láz,
Ha tisztán látható,
Hogy sosem nyer csatát egy lázadó.
Lehet, hogy én vagyok a hibaforrás,
Akkor se fogjon le egy kiszabott rács.
Nagyon is fura az egész.
Mi ezen ennyire nehéz?
Kegyelem nincs már,
Valahogy tűrnöm kell ma,
Ahogyan elzár
Egy szűk kis börtöncella!
Szorosan tart,
Fogy a hitem,
Nincs, ami hajt,
Nem is értem,
Mi ez az egész?
Mért ilyen nehéz?
Nézz körül most,
Attól kell félned,
Ez lesz talán
Felnőtten az élet.
Nézz szét, ha mersz,
A bátrak is félnek,
De a szürkeség felé lépnek.
Azt hiszed, becsületes, egyenes vagy,
De ez a helyzet ennek keretet szab.
Nagyon is fura az egész.
Mi ezen ennyire nehéz?
Kegyelem nincs már,
Valahogy tűrnöm kell ma,
Ahogyan elzár
Egy szűk kis börtöncella!
Szorosan tart,
Fogy a hitem,
Nincs, ami hajt,
Nem is értem,
Mi ez az egész?
Mért ilyen nehéz?
Beteges attól félni,
Hogy keretek közt kell élni,
Hát el kell innen engedj,
Nekem nem megy!
Már érzem,
Ez nem megy…
Hát el kell,
Hogy engedj!
Kegyelem nincs már,
Valahogy tűrnöm kell ma,
Ahogyan elzár
Egy szűk kis börtöncella!
Szorosan tart,
Fogy a hitem,
Nincs, ami hajt,
Hol a helyem?
Mi ez az egész?
Mért ilyen nehéz?
Óóó
Ez nekem nem megy!
Óóó
Valahogy el kell engedj!
