|
|
|
Van az a hely, ahol mindenki
Némán a zajban végre megérti
Elvakítva a naptól minden
Még sosem voltunk ennyire ébren
Füstöt fújnál fel az égre
Csak venné már végre valaki észre
Fekete fehér hideg tájból
Színesre vágysz, ahol sohase fázol
Odafuthatnánk, hol árad majd
Árad majd a fény ránk
Le a térre, fel a fára
Odafuthatnánk, odafuthatnánk
Ki a fénybe, be a házba
Odafuthatnánk, odafuthatnánk
Le a partra, be a vízbe
Odafuthatnánk, odafuthatnánk
Fel a várba, ki az éjbe
Odafuthatnánk, odafuthatnánk
Szétszórnék mindent, mi valaha voltam
Festék a kézben, egy hang a szóban
Fegyver nélkül egymásra várva
Elbújnánk ott, hol a világ zárva
Odafuthatnánk, hol árad majd
Árad majd a fény ránk
Le a térre, fel a fára
Odafuthatnánk, odafuthatnánk
Ki a fénybe, be a házba
Odafuthatnánk, odafuthatnánk
Le a partra, be a vízbe
Odafuthatnánk, odafuthatnánk
Fel a várba, ki az éjbe
Odafuthatnánk, odafuthatnánk
Le a térre, fel a fára
Odafuthatnánk, odafuthatnánk
Ki a fénybe, be a házba
Odafuthatnánk, hol árad majd a fény ránk
Szeptember 6.
