|
|
|
Odafenn a jó Istennek van egy sárgult, kopott imakönyve.
Be van írva mindenkinek öröme, a bánata és könnye.
Az van abba beleírva, hogy még engem nem szeretett senki,
Megzaklatott beteg szívem, azért nem tud nyugodalmat lelni.
Nem is kérek, nem is várok az Istentől nagyobb boldogságot.
Nem is szedek, nem is tépek vadvirágot, nyíló ibolyákat.
Megüzenem az Istennek, elég volt a szenvedésből, könnyből,
Unom ezt a rongy életem, törölje ki nevemet a könyvből!
Ha majd egyszer megszűnik a beteg szívem minden dobbanása,
Temessenek oda engem, ahol sírom minden ember lássa!
//:Tegyetek egy fejfát elé, ne legyen rá más írva, csak ennyi:
Itt nyugszik egy ember, kinek nem jutott a boldogságból semmi! ://
