|
|
|
| Előadó: | Szent István körút 14. (musical) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Presser Gábor |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Jó éjszakát - gondolta, s lassan elindult haza,
az öltöztető Marika a kockás plédet még rásimította,
"Tessék vigyázni művésznő" - ezt még jól hallotta,
s azt is hallotta, ahogy bedörrent a színház kapuja
Pedig elégedett lehetnék - gondolta, egész szép este volt,
csak az a főiskolás leány, az valami borzasztó, hogy az mit csetlett-botlott,
persze nyilvánvaló, hogy kinek a babája - gondolta,
és befordult a sarkon Sulyok Mária
És ment, nagyon lassan ment, lassan ment, óvatosan ment,
a múltkor majdnem elcsúszott, most már óvatosan ment,
egy Moszkvics jött nagy csattogva, jó gyorsan, de nem fröcskölte le,
a hátsó ülésről megbámulták, Ő észre sem vette
Istenem, jaj, - gondolta, milyen fáradt vagyok,
de a legnagyobb baj, - gondolta, hogy még enni sem tudok,
egy fél pohár tej meg egy pár szem keksz lesz a legjobb vacsora, - gondolta,
és befordult a sarkon Sulyok Mária
Az Undorító eszpresszóban - Ő így hívta - még szól a zene,
egy ilyen helyre Mária, ha megölnék, akkor sem lépne be,
de egy fa mögött megállt, és elbújva onnan hallgatta,
olyan ismerős ez a kuplé, de hogy honnan, már nem tudta
Most egy szép autó lassít, s a sofőr szól a nyitott ablakon át:
"Excusez - moi, Madame, nous cherchons le Grand Boulevard",
és Mária felnevetett: "Es befindet sich gerade hinter Ihren Rücken - au revoir",
s az órájára nézett, te jó ég, milyen késő van már
S a megállóban csókolózott a körzeti doktornő és egy diák,
egy jó nagyot köhögött, aztán szégyellte magát,
eszébe jutott valami, kicsit elmosolyodott,
a nyavalyás kockás pléd már megint majdnem lecsúszott
És otthon van, a lift indul, Mária már a fülkében áll,
és megvan a tej, meg a keksz, meg a könyv, meg a szemüveg és a kulcs is megvan már,
a tükörbe néz, és nem tetszik, egy grimaszt csinál, visszakacsint és úgy mormolja,
hát ez volt hajdanában kérem, Sulyok Mária
87. november, Farkasrét - milyen szép búcsúbeszéd,
a koszorúk zörögve borítják be az ócska fekete furgon tetejét,
induljunk jobbra föl, igen, díszsírhely, az 1-es parcella,
és befordult a sarkon Sulyok Mária
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
