|
|
|
| Előadó: | Macskák /musical/ |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Romhányi József T. S. Eliot |
|
Andrew Lloyd Webber |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Musical |
| Címkék: | feldolgozás [+] |
Elvisz Trén, ő váltóőr és gyorsvonat főrendész.
Izgul minden kalauz,
van már 19:20, fent a hét nagy postazsák:
"Hol van Elvisz, Elvisz hol van ?
Talán kint az egyik boltban.
Megint késünk majd egy fél órát !"
"Fut a bakter két irányba, fut a főnök három lánya,
ez a trapp-trapp csap nagy zajt.
Hol van Elvisz, no még ilyet, baj lesz ebből, ha nem siet,
még a posta is késik majd...
Tizenkilenc huszonhét, ennyit késni elég szép !"
"Minden utas szinte őrjöng már !"
"Akkor bújok ki alul, közlöm velük hanyagul:
Egy kis dolgom volt a pontyásznál..."
Senki nem packázhat Elvisszel,
hogyha látod, befogod a szád.
És a postából semmi nem vész el,
ha a macska adja át!
"Ez a kuckó várja Önt, az ágya az ott fönt,
kint az ajtón a becses neve áll.
Ugye, jó kis fülkét adtam, puha pihe itt a paplan
és a padlóra egy porszem se száll.
Van itt nagy és pici lámpa, ezt ön tetszés szerint váltja,
ha egy gombot megnyom befütyül a szél.
Ez a kecses kicsi kagyló reggel cicamosdásra jó,
itt meg fűthet, ha már belepte a dér.
Ha a pincér kopog este, kérdi öntől szinte esdve:
"Reggel milyen teát óhajt ?"
"Jó erőset és sokat !"
Ezt ellenőrzöm csupán, nehogy elfeledje bután,
így nem csinálhat soha semmi bajt..."
Este vígan búj az ágyba mind,
lám mit tesz a gondos kéz!
Már alhat a jó utas békésen,
nem zaklatja hajh még egy kisegér sem,
ha a macska áll minden éjjel őrt és mindenütt széjjelnéz.
Elvisz Trén, ő váltóőr és gyorsvonat főrendész...
Elvisz Trén, ő váltóőr és gyorsvonat főrendész...
"Éjjel éber vagyok ám, és ha kitikkad a szám,
akkor kortyolok a teámból egy jót.
Néha egy kis Whiskey-t is, ettől leszek üde, friss,
bolha énelőlem akkor meg nem lóg.
Néha beszáll pár bogár, még a vonat álldogál,
legyet lyukasztani vállalkozom én.
Így a hosszú utakon teljes lesz a nyugalom,
Én ezt biztosítom éjnek idején.
Viszont láttak talán páran kint a rendőrőrszobában,
mikor nyújtottam a jelentésem át!
Majd a végállomásnál, ahol mindenki kiszáll,
mindig ott voltam, hol megbotlott egy láb..."
Hozzád simul a farkam,
a macskák nyelvén ez annyit tesz, hogy "Viszlát!",
biztos láthatod többször is Elvisz Trént,
a gyorsvonat macskáját!
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
