|
|
|
| Előadó: | Macskák /musical/ |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Romhányi József T. S. Eliot |
|
Andrew Lloyd Webber |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Musical |
| Címkék: | feldolgozás [+] |
Sam Mitsegél vagy más nevén a hírhedt Puhatalp
Ki látta őt, a rémületbe biztos belehalt,
Nála csődöt mond a Scotland Yard, a titkos ügyosztály,
Ha rajtaütnek hirtelen, Sam Mitsegél tovaszáll!
Sam Mitsegél a Newton szabta tételeknek fittyet hány,
Ha kell, a légben fenn lebeg, vagy elrepül egy piszkafán,
Tud felzuhanni lentről is, és néha vízen jár,
De kapd csak el a tetthelyen, Sam Mitsegél tovaszáll!
Lesd a háztetőn, a föld alatt, a bányatóban, bár
Minden fáradságod céltalan, Sam Mitsegél tovaszáll!
Sam Mitsegél oly ösztövér, a szőre színe rőt,
Tompa cimpa, törpe, tömpe orr a kandi szem előtt.
Sok ránc az íves homlokán, ez fondor észt takar,
A bajsza kajla és kobakja búbja szinte tar.
A feje, mint az inga ing, és előre is döf,
Ha azt hinnéd, hogy szundikál, oly éber, mint egy őr!
Sam Mitsegél, Sam Mitsegél, a páratlan Sam Mitsegél
A bűn, a vétek démona, ki lompos macska bőrben él
A rút sikátort bújja tán, vagy réten kóricál,
Egy biztos, hogy a tetthelyről Sam Mitsegél tovaszáll !
És a többi macska lény ki még megúszta szárazón
Mint Ben Mikerring ?
Vagy Mindleveri ?
Vagy Bill Repfezo ?
Csak Hallgatag kis bandatag,
csak néma szolga mind !
Ha ő a bűn Napóleonja szól vagy egyet int !
A nevén még nincs szégyenfolt,
De tudjuk, a kártyában csalt!
Róla nem készült még mancslenyomat,
Nem őrzi a Scotland Yard
Ha tejnek, vajnak lába kelt,
Ha elszelelt az ékszered,
Ha a sonka csonka csont csupán,
Ha a pincsi sírva szédeleg,
Ha az ablak szárnya szegve,
És a rácsa csálén áll,
Nézd meg jól, de láss csodát: Sam Mitsegél tovaszáll!
Sam Mitsegél, Sam Mitsegél a páratlan Sam Mitsegél,
Bűnök, vétkek démona, ki lompos macska bőrben él
A rút sikátort bújja tán, vagy réten kóricál,
Egy biztos, hogy a tetthelyről Sam Mitsegél,
Sam Mitsegél , Sam Mitsegél, Sam Mitsegél,
Egy biztos, hogy a tetthelyről Sam Mitsegél tovaszáll!
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
