|
|
|
| Előadó: | Macskák /musical/ |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Romhányi József T. S. Eliot |
|
Andrew Lloyd Webber |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Musical |
| Címkék: | feldolgozás [+] |
A Gimb-Gömb macska vén cseléd,
Úgy hívják Csilló Pallaold
A selymes, cirmos szőre szép,
A tigriscsík közt némi folt
A lépcsőn csendben üldögél,
A lábtörlőn lel kényelmet
És ül és ül és folyton ül,
És ettől persze gimb-gömb lett.
És persze ettől gimb-gömb lett...
Mert míg sürög, míg nyüzsög, jár-kel a nép,
Nézdegél a Gimb-Gömb semmit nem tehet még,
Ám ha hortyogva mélyen alszik már a család,
Akkor talpra szökve munkára fogja magát
Nincs oly szakszerű egér, melyet bajba nem sodor
Mert oly bőszítően hat rám a csúnya, rossz modor
Ha egyet elrejt a gyékény, a rongyszőnyeg,
Azt szőni-fonni, cimbalmozni oktatom főleg
A Gimb-Gömb macska vén cseléd,
Úgy hívják Csilló Pallaold
A függöny bojtját bontja szét,
És köt rá egy-két szép csomót
A párkány-párnán nézdegél,
Vagy puffon, mely már szétvedlett
És ül és ül és folyton ül,
Persze ettől gimb-gömb lett.
És persze ettől gimb-gömb lett...
Mert míg sürög, míg nyüzsög, jár-kel a nép,
Nézdegél a Gimb-Gömb semmit nem tehet még
Ő úgy véli, lomha banda
Mind a csótány
Némi testgyakorlat
Rájuk férne éjjel is tán!
Lesz itt rend, annyi szent, hogyha nyávog egy jót
A cserkész, a sípnak sem fogad így szót
Mindnek életcélja lesz, derék jótettre kész
Nem is banda már, csak megfáradt popzenész
Hát ma Gimb-Gömbnek tapsolj és zengjen hurrá
Hogyha majd nem lesz mért élned,
csődbe jut a ház, hurrá, hurrá, hurrá!
Oly rendes, bocsánat, macskacsaj!
Köszönöm, kedveseim!
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
