Előadó: | Koalabell |
---|---|
Album: | Keressük! |
Szövegírók: |
Monostory Barnabás |
Bacsó Bence Monostory Barnabás Balla Balázs Balla Ákos |
|
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | indie pop rock |
Címkék: | Keressük! |
My holy God, my only Lord
Please take care of her ’till she gets old
Maybe I lost her, but I still care
She is here or far out there
Please don’t let her make so big mistakes
She’ll regret and cause her pains
Maybe you’re okay and you feel fine
I wish you the best though you’re not mine
What I really want’s to see her smile
Though we had to say goodbye
That’s all I ask when I say my same old prayer
Shout in the night: „you’re still in my lonely heart”
When everyday I whisper my old prayer
Over and over again
My only Lord, my holy God
Listen to me now and mend my heart
Wash away the pain that I still have
All I want by now is to forget
With my guitar I tell you now how I feel
Shout in the night: „you’re still in my lonely heart”
When everyday I whisper my old prayer
Over and over again
My only Lord, my holy God
Listen to me now and mend my heart
Wash away the pain that I still have
All I want by now is to forget
With my guitar I tell you now how I feel
Shout in the night: „you’re still in my lonely heart”
When everyday I whisper my old prayer
Over and over again
Semmihez sem fogható, örökérvényű dal az „Én a bánatot csak mindig kifogom”, amelyet a leghitelesebben Vámosi János óta egy női ikon, Bangó Margit tudott csak igazán átadni a közönségnek.
Sokan ezért a Kossuth-díjas énekesnőhöz kötik a tánczene világából fennmaradt remekművet. Nem is volt kérdés tehát, hogy a Swing à la Django zenekar sokoldalú feldolgozásának Bangó adja az origóját, a tengelyeit pedig két, a maga stílusában emblematikus előadó: Curtis és Takács Nikolas húzzák tovább.
„Django Reinhardt nagy kedvencem és volt szerencsém találkozni vele Brüsszelben. Ezért is nagyon tetszett a Swing à la Django névválasztása, nem is beszélve arról, hogy a legkiválóbb muzsikusok alkotják és már négy éve ők kísérnek hivatalosan.
Egyébként Dani Jánosal, aki az együttesben szólógitárosként játszik és zeneszerző, 10 éve dolgozunk már együtt. A másik ilyen kapocs a ritmus gitáros, aki a dédunokám vőlegénye, Dani Norbert, így komoly kötődés van feléjük. A dal rögzítése húzódott, de senki sem hagyta annyiban, így végül tavaly ősszel került rá sor. A két fiút pedig nagyon szeretem! Nikolas világszínpadokon is megállná a helyét, Curtis pedig szintén fantasztikus. Három különböző stílusú ember fogott össze és a zenében az a lényeg, hogy egyforma legyen a szív és az érzések is megtalálják egymást. Úgy gondolom, hogy nagyon-nagyon sok embernek fogunk ezzel örömet okozni, mindenki megtalálja benne a magához szóló szavakat, mondatokat” – mesélte Bangó Margit a felvételről, amely autentikusan kezdődik, majd egy Dani János által kigondolt, teljesen új rappelhető részbe csap át Curtis szövegével kiegészülve.
A változás a szám elnevezését is érinti, amely az „Én a bánatomat mindig kifogom” címmel szerepel.
A rapper elmondása szerint nem esett nehezére új sorokat szereznie a klasszikushoz: „Ez a világ rendkívül közel áll hozzám, így hamar megindult a tollam. Az, hogy Bangó Margittal közös dalban szerepelhetek, már magában egy áldás és hatalmas megtiszteltetés. A Swinges srácok pedig nemcsak remek emberek, de kiváló zenészek egytől egyig, Nikolas hangja pedig abszolút viszi a prímet.”
Az X-Faktor egykori nagy felfedezettje volt Takács Nikolas, aki nemcsak karizmatikus hangjával, de jellegzetes egyedi stílusával is otthagyta névjegyét az előadóművészetben. Gyermekkori álmát valósította meg Nikolas, hogy együtt énekelhet Bangó Margittal ebben a különleges együttműködésben. Így tovább bővült azon nagyjaink névsora, akikkel Nikolas közösen dolgozhatott. Az idei évre több zenei csemegét is ígér még az előadó a zeneszerető közönségnek.
A makulátlan összhangról pedig nemcsak a zene és a szöveg játéka tanúskodik, hanem a Jimy Punk Hollywood rendezte, meghitt videóklip is, amely a digitális megjelenést megelőzően már megtekinthető.
Fotók: Bangó Margit x Curtis x Takács Nikolas x Swing à la Django