


| Előadó: | Antonia Vai |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Antonia Vai |
|
Antonia Vai |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |

Might have been the funny smoke we had in 54
Or my broken hearted friend that couldn’t care anymore
‘Cause I didn’t know what else to do
We had been up way to many blurry nights in a row
One with the summer sky and its endless flow
Everything was a drunken deja vú
Well, nobody told me everything would be alright
And I fell like a raven shot in the night
Oh, I thought I had come to the end of me
Cars kept passing me by in the dark, hard on the trail
Some stopped, tried to pick me up, as if i was for sale
‘Cause why else would a young girl walk alone, they wondered,
with those shadows in her eyes?
Anything can come, everything has been, boy
I’m just a homeless soul in Berlin, boy
Anything can come and may the walls cave in, boy
I’m just a homeless soul in Berlin, boy
I tried saying: hey, each downfall is good for my art
I was gambling with a city built to break young hearts
But it all got to my head to soon
We had been up way to high before I lost the address
I had sung out my tunes and all I had to confess
Oh, I was talking to the moon
‘Cause nobody told me everything would be alright
And I wondered if they worried about me in the night
It had come down to never looking back
And I knew it was all drama, it was all in my head
So I lied down in the summergrass instead
Oh, I felt like I could fall asleep at last
with those shadows in my eyes
Anything can come, everything has been, boy
I’m just a homeless soul in Berlin, boy
Anything can come and may the walls cave in, boy
I’m just a homeless soul in Berlin, boy
Anything can come, everything has been, boy
I’m just a homeless soul in Berlin, boy
Anything can come, yeah, may the walls cave in, boy
I’m just a homeless soul in Berlin, boy



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.