|
|
|
| Előadó: | Tibbah |
|---|---|
| Album: | Matató Ménkű |
| Megjelenés: | 2016 |
| Hossz: | 04:03 |
| Szövegírók: |
Deego Day Für Tibor |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Bloose Broavaz |
| Stílus: | Rap, Hip-Hop |
| Címkék: | Keressük! |
Tibbah:
Rosszul alszom, nem álmodok régóta,
Melós vagyok, nem jogász, vagy pilóta,
Perc, óra, nap, hét, már nem is számolom,
Egy hónap, egy év, nem akadok el a számokon,
Kínpad és színpad, ez elég kettős élet,
Munkás vagyok,de néha királyként élek,
A melóban tipornak, a porondon szeretnek,
Tibornak hívnak, kit a remény mellé temetnek,
Sajnálom az időt, mi nem megy öröm számba,
Az életem a dalaimban, kiterítve plánba,
Ki taposom az utamat, nem a másét járom ,
Teszek a célért, és nem a sorstól várom,
A löttyedt test alatt vasból van az akarat,
Naponta döntöm le a körém húzott falakat,
Oroszlán vagyok egy augusztusi csávó, én
Harcban maradok, míg nem földel el egy ásó
Diggieman:
Csak kaparom a sorsjegyem, és bízom a vakszerencsében,
Van ki a zenét látja csak az egyetlen, örök szerelmének,
Mindenki titokban vágyik rá: bárcsak engem is szeretnének,
S akit földbe tapostak tegnap, holnap az égig emelnének,
Day:
Az ember változik, az én sorsom marad,
Mikor zenélek érzem igazán hogy a szívem szabad,
Lekötnek a láncok, a főnökök, mindent a cégért,
Egy napot cserélnék hogy mások az életemet éljék,
Nem bírnák kettő percig, de nekem fekszik,
Az igazi férfit nem a kondi, hanem az élet edzi,
Mindig előre menni, a meló már rutinból megy,
A pénz sosem elég, a kukában landol az újabb sorsjegy,
A színpadon fellélegzem, érezd a kettősséget,
A család a szemem előtt bírnom kell a felelősséget,
A napok ettől szépek mindig a maxot adom,
A flow mindig atom ne hidd hogy majd egyszer abbahagyom,
Este még MC ma meg már húzom az igát,
Tegnap sztár voltam,az ölembe hullott a világ,
Ma már más vagyok az emberek sokszor csak lenéznek,
De ne a munkámat ítéld meg bazdmeg hanem a zenémet!
Diggieman:
Csak kaparom a sorsjegyem, és bízom a vakszerencsében,
Van ki a zenét látja csak az egyetlen, örök szerelmének,
Mindenki titokban vágyik rá: bárcsak engem is szeretnének,
S akit földbe tapostak tegnap, holnap az égig emelnének,
Antal:
Harmatos reggel, gőzölgő kávé
Beosztott percek, nincs semmi ami ráér
A képem, mint egy kiült bárszék
A lelkem falhoz csapott tányér
Az élet tesztel, legtöbbször átmegyek
Nem adja már fel, hogy én dolgozzak más helyett
Jönnek szebb napok, fújnak még más szelek
Hiszek a sorsban, hiszem, hogy egyszer rám nevet
Nem vagyok már gyerek, a nevem fiatal
Egy köz foglalkoztatott vagyok, aki kiakadt
Csak a torz tükörképed
Aki mikor feladod, akkor is ütőképes
Nem hiszek benne, hogy a múltat el kell temetni
Ahogy abban se, hogy ez van, ezt kell szeretni
Erősen Bak vagyok, egy januári forma
Aki tudja mi a dolga, és hajt míg meg nem oldja
Diggieman:
Csak kaparom a sorsjegyem, és bízom a vakszerencsében,
Van ki a zenét látja csak az egyetlen, örök szerelmének,
Mindenki titokban vágyik rá: bárcsak engem is szeretnének,
S akit földbe tapostak tegnap, holnap az égig emelnének.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
