1. Verze:
Engem nem kell, hogy szeress, haver nem kell, hogy kövess
Simán menj el mellettem, minthogy meg kell hogy öless
Mert míg leköptetek engem én a színpadra másztam
És veletek ellentétben én semmitől nem paráztam
Egyik zenében sem nagyítottam mit körétek szövök
De ha ujjal mutogattok én hamar közétek lövök
Halottam rengeteg mesét és vártam sok kamut
Amikor tüzet ígértek, de nem láttam csak hamut
Túl sok a sötét felhő, inkább világíts
Itt Északon máshogy megy a dolog, ne ámíts
És ha azt hinnéd ennyi, van itt még más is
Még mindig élek, és hogy miért, mondom máris
Mindig is leszartam mit mondtak, hitegettek
Ígéretek voltak, mondom ígéretek, nem tettek
És egyszer eljön az az idő mikor ezen a bolygón
Már el nem férek, de nézd meg...
Refrén:
Még mindig élek
Mikor nyakig ért a szar, mégsem érdekelt az téged tesó
Még mindig élek
Mikor üzentek, hogy végem, hogy nem hosszú az élet
De még mindig élek
Mikor nyugodtan akkor aludtam, mikor a város ébredt
Még mindig élek
Ilyen a vérem és tényleg nem érdekel, hogy mikor ér véget.
2. Verze:
Mindegy hogy látod, nem egy mozgólépcső az élet
Reggel nyitod a szemed, és egyből becsukod mert véged
Én ezt játszom mióta kibasztam magamat a térre
Már nyáron hajtok, hogy tudjak valamit kezdeni télen
Nincsen karszalag meg páholy, menetelés mint egy vándor
Száz kiló golyóálló rajtam ha eljő a zápor
Ez egy hiéna, és mögötte a klán mindig résen
Minek üzengetünk, találkozunk a bevetésen
Az, hogy velem vagy ellenem, csak statisztika ki vezet
Oda nem adom a helyet, mert én sose hajtok fejet
Mindig elvettem mi kellett, sosem adtam el magamat
Te meg mutogatsz rám irigy, azonnal szopd le magadat
A vaktöltényeket pedig higgyétek el, hogy kiheverem
Ha nem így kell, hát ki vele, addig emészd a sikerem
Aztán egyszer eljön az idő mikor ezen a bolygón
Már el nem férek, de nézd meg...
Refrén:
Még mindig élek
Mikor nyakig ért a szar, mégsem érdekelt az téged tesó
Még mindig élek
Mikor üzentek, hogy végem, hogy nem hosszú az élet
De még mindig élek
Mikor nyugodtan akkor aludtam, mikor a város ébredt
Még mindig élek
Ilyen a vérem és tényleg nem érdekel, hogy mikor ér véget.
(2x)
Sikeres showcase-nappal indult, majd változatos kanyarokkal, katartikus pillanatokkal és felfedezésekkel folytatódott a Bartók Tavasz keretében megrendezett Ritmo.
Ígéretéhez híven élményekben gazdag, globális merítést adott a 2024-es Budapest Ritmo háromnapos zenei utazása április 11-13. között. Gérald Toto varázslatos afro–francia sanzonjai, Gaye Su Akyol galaktikus karizmája, a BCUC által vezényelt transzszeánsz és a Puuluup felszabadult folkja ejtette rabul a közönséget.
Boldog arcok, a tavaszi estén teraszon pihegő közönség, networképítő nemzetközi szakemberek töltötték meg az Akvárium Klubot a Ritmo két fő koncert napján. A „felfedezések fesztiválja” szinte mindent felvonultatott, amit a műfajtól elvárhatunk: elmélyült pillanatokat, távoli kultúrák üzenetét és önfeledt bulit.
Gérald Toto
A hazai közönség imádta Gaye Su Akyol anatóliai pszichedéliáját, a BCUC afrofuturista őrületét, Gérald Toto simogató hangját és stílusát, vagy a Duckshell és Luca Bassanese közreműködését a Bella ciao erejéig. Az Erzsébet téren a legfiatalabb korosztály is kitáncolhatta magát a Duckshell és a Hét Hat Club ingyenes koncertjein. A Puuluup megnevettette és megtáncoltatta a hallgatóságot, míg a Romano Drom Terne Čhavéval közösen adott jubileumi koncertje ünnepi hangulatban telt. Az időjárás is kedvezett a fesztivál hangulatának, amihez tökéletes aláfestést adott Cyborg Templar és Tibsā az Akvárium teraszán.
A showcase-napon a hagyományos népzenétől a dark folkon át az elektronikus fúzióig vonultak fel térségünk zenei dialektusai.
Minden produkció telt házzal ment a Szimpla Kertben, a fellépések hatására több meghívást kaptak a zenekarok, ami a Ritmo egyik kiemelt törekvése. Sikerrel, az eddigi legmagasabb részvétellel zárult a Ritmo szakmai programja is a Magyar Zene Házában. Chris Eckmann, a ljubljanai székhelyű Glitterbeat kiadó alapítója kapta idén a Budapest Ritmo Díjat és az azzal járó egyedi bakelit lemezt, amelyet Weyer Balázs, a Hangvető programigazgatója adott át. A filmprogram idei különlegessége, Vincent Moon és a Dalinda közös alkotása erős szakmai visszhangot keltett.
A világzenei fesztivál idén is hozta, amitől jellegzetes és különleges ez a programsorozatot: nemzetközi szakemberektől az olasz költő-aktivistán át a dél-afrikai punk kollektíváig és a kíváncsi közönségig, mindenki találkozott a Ritmo sajátos erőterében.
Fotók: Pesthy Márton