|
|
|
1. Verze:
Engem nem kell, hogy szeress, haver nem kell, hogy kövess
Simán menj el mellettem, minthogy meg kell hogy öless
Mert míg leköptetek engem én a színpadra másztam
És veletek ellentétben én semmitől nem paráztam
Egyik zenében sem nagyítottam mit körétek szövök
De ha ujjal mutogattok én hamar közétek lövök
Halottam rengeteg mesét és vártam sok kamut
Amikor tüzet ígértek, de nem láttam csak hamut
Túl sok a sötét felhő, inkább világíts
Itt Északon máshogy megy a dolog, ne ámíts
És ha azt hinnéd ennyi, van itt még más is
Még mindig élek, és hogy miért, mondom máris
Mindig is leszartam mit mondtak, hitegettek
Ígéretek voltak, mondom ígéretek, nem tettek
És egyszer eljön az az idő mikor ezen a bolygón
Már el nem férek, de nézd meg...
Refrén:
Még mindig élek
Mikor nyakig ért a szar, mégsem érdekelt az téged tesó
Még mindig élek
Mikor üzentek, hogy végem, hogy nem hosszú az élet
De még mindig élek
Mikor nyugodtan akkor aludtam, mikor a város ébredt
Még mindig élek
Ilyen a vérem és tényleg nem érdekel, hogy mikor ér véget.
2. Verze:
Mindegy hogy látod, nem egy mozgólépcső az élet
Reggel nyitod a szemed, és egyből becsukod mert véged
Én ezt játszom mióta kibasztam magamat a térre
Már nyáron hajtok, hogy tudjak valamit kezdeni télen
Nincsen karszalag meg páholy, menetelés mint egy vándor
Száz kiló golyóálló rajtam ha eljő a zápor
Ez egy hiéna, és mögötte a klán mindig résen
Minek üzengetünk, találkozunk a bevetésen
Az, hogy velem vagy ellenem, csak statisztika ki vezet
Oda nem adom a helyet, mert én sose hajtok fejet
Mindig elvettem mi kellett, sosem adtam el magamat
Te meg mutogatsz rám irigy, azonnal szopd le magadat
A vaktöltényeket pedig higgyétek el, hogy kiheverem
Ha nem így kell, hát ki vele, addig emészd a sikerem
Aztán egyszer eljön az idő mikor ezen a bolygón
Már el nem férek, de nézd meg...
Refrén:
Még mindig élek
Mikor nyakig ért a szar, mégsem érdekelt az téged tesó
Még mindig élek
Mikor üzentek, hogy végem, hogy nem hosszú az élet
De még mindig élek
Mikor nyugodtan akkor aludtam, mikor a város ébredt
Még mindig élek
Ilyen a vérem és tényleg nem érdekel, hogy mikor ér véget.
(2x)
1. rész, Fotográfus mesterek és fotóművészek íróportréi, 2024. április 27 – június 24.
2. rész, A múzeumi fényképészek íróportréi, 2024. június 27 – december 15.
2024-ben alapításának 70. évfordulóját ünnepli a Petőfi Irodalmi Múzeum, amelyet egy gazdag és sokszínű, gyűjteményeit bemutató kiállítássorozattal ünnepel meg. Ennek a sorozatnak képezi az első részét A halandóság törékeny arcai fotókiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményének íróportréiból. A jubileumi tárlat olyan válogatást mutat be a múzeum archív fényképeiből, amely sajátos keresztmetszetet nyújt az irodalom jeles szereplőiről éppúgy, mint a magyar fotótörténet kiemelkedő alkotóiról.
A kiállítás felépítése rendhagyó, mivel azonos főcím alatt két önálló, időben egymást követő tárlat szerepel. Az elsőn (2024. április 27 – június 24.) az archív írói arcképekre, míg a másodikon (2024. június 27 – december 15.) a múzeumi fényképészek munkája során készült portrékra kerül a hangsúly. A két egymást követő tárlat összesen mintegy 150, a múzeum tulajdonában lévő klasszikus magyar író arcképét vonultatja fel.
Végigtekintve a kiállításon, a látogató számos ismerős fényképre bukkanhat. Ki ne látta volna tankönyvében a megtört tekintetű Arany, az igéző Ady, a kalapos dendi Kosztolányi vagy a vigasztalan Juhász Gyula fotóját? Közös bennük, hogy valamennyit a PIM fotógyűjteménye őrzi.
A múzeum már 1954-es megalakulásakor kiemelt jelentőséget tulajdonított a fotográfiáknak, amelyek műtárgyként, készítőjüket is megnevezve kerültek be a nyilvántartásba. Az áprilisban megnyílt tárlat válogatás a Művészeti, Relikvia- és Fotótár 40 ezer darabos írói ikonográfiai kollekciójából, a PIM fotógyűjteményének legértékesebb egységéből. A Művészeti Tár fotógyűjteménye országosan is a legnagyobb írói képi adatbázis, és mint ilyen, nélkülözhetetlen kiállítások, irodalmi kiadványok összeállításakor is.
Az első bemutatón (2024. április 27. – június 23.) szereplő, időrendben kiállított mintegy 80 fénykép neves fotográfusok – Simonyi Antal, Ellinger Ede, Uher Ödön, Székely Aladár, Rónai Dénes, Pécsi József, Escher Károly, Zinner Erzsébet, Balla Demeter, Gink Károly, Molnár Edit, Szilágyi Lenke és többek - munkáin keresztül egyben fotótörténeti ívet is felrajzol, érzékeltetve, hogyan alakult a portréfényképezés technikája és szemléletmódja a korai és a legújabb felvételek között eltelt mintegy 150 évben. A tárlat legkorábbi fotográfiája Tiedge János Vörösmartyt ábrázoló felvétele 1854-ből, míg a legutóbbiak a 2000-es évekből valók. A kiállítás az irodalom és fotográfia egyfajta izgalmas találkozására invitál.
A gyűjtemény bővelkedik különleges, korai fényképészeti eljárással készült eredeti fotográfiákban. Kiemelkedik közülük Székely Aladár Ady Endréről 1915-ben készült dedikált fotója, Simonyi Antal Jókai Mórról, illetve Arany Jánosról készült albumin fényképei, Ellinger Ede Arany János fényképe, Balogh Rudolf Molnár Ferencről haditudósítóként készült fotója, vagy Edward Steichen, a divatfotózás úttörőjének Molnár Ferenc portréja, és Kaffka Margit albumin fényképe.
A halandóság törékeny arcai címet Juhász Ferenc Molnár Edit Íróportréim című 1973-as pécsi kiállítására írt megnyitóbeszédéből kölcsönöztük.
A második kiállításon (2024. június 27. – december 15.) a PIM fotósai (Berekméri Zoltán, Flesch Bálint, Bókay László, Dobóczi Zsolt, Belicza László Gábor, Gál Csaba és Birtalan Zsolt) által az elmúlt évtizedekben készített íróportrékra kerül majd a hangsúly.
A kiállítás kurátorai: Kovács Ida és Kemény Aranka irodalmi muzeológusok, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: Mihalkov György, PIM
