|
|
|
Túl sok a duma és túl sok a kam’
Túl sokat tűrtem el eddig,
de erről leszoktam
Bennem robban a bomba még ma
Mindenki hallgat, mert mindenki fél
Senki sem adna neked,
de közben mindenki kér
Ilyen az emberi lét ma, szép, ha?
Te az utamban állsz
te állj az utamból
Bezsákolom a fejed,
de durvábban, mint Mutombo
Kiapadt a maradék lápos szar
az erkölcs kutadból
A füst elvitte mind,
nem maradt semmi a tudatból
Mindenki kiskirály,
de mások pénzéből
Az erkölcs hiánycikk lett,
hiányzik mások lényéből
A sokadik nem lehetsz,
így ki kell emelkedned
Van, ki seggfej lehet csak,
ki Ő, csak így emelkedhet
Megy a pity-puty,
az érdekmenedzsment
Mindenki időre be van osztva,
mint a menetrend
Minden nap kevesebb
marad meg a zsebben
Elgázolnak, kifosztanak,
csak utána hagynak cserben
Hogy kinek mije van,
hogy ki mennyibe van
Hogy ki kinek a kije,
hogy ki kibe köt,
hogy mibe’ van
Tépjed, csak kutya
a húst én addig várok
Levegőt nem kapsz úgysem,
mert a nyakadon
Én állok
Túl sok a duma és túl sok a kam’
Túl sokat tűrtem el eddig,
de erről leszoktam
Bennem robban a bomba még ma
Mindenki hallgat, mert mindenki fél
Senki sem adna neked,
de közben mindenki kér
Ilyen az emberi lét ma, szép, ha?
Mennyi agresszió
és mennyi frusztrált ember
Egy apró félreértés kell
és felcsap a lángtenger
Ömlik a hazugság a mocsok
hidd el itt bármit megtehetsz
Csak pár apró szívesség kell hozzá,
hogy itt azonnal bármit megszerezz
Semmi önbecsülés
és semmi magabiztosság
Már csak a tehetősöknek
maradhat meg a biztonság
Nincsen a lovon gyeplő,
csak vágtat fejvesztve
Akik a kormányt fogják,
közben nem értik
miért vagyunk elveszve
Tudatlanságból táplálkozó
gyáva fasiszták
Állatkínzók, fétisimádók,
korbácsolt szadisták
Pozíciófüggők és függő pozíciók
Államváltó tervek, drogfüggő víziók
Mindenki áll, hiába várod ezt
Mindegyik vár a végén árok lesz
Minden imád csak a vitába tesz
Minden csigába pipába hibára lelsz
Mindenki áll, hiába várod ezt
Mindegyik vár a végén árok lesz
Minden imád csak a vitába tesz
De minden királyra
a szavam végül átok lesz
Túl sok a duma és túl sok a kam’
Túl sokat tűrtem el eddig,
de erről leszoktam
Bennem robban a bomba még ma
Mindenki hallgat, mert mindenki fél
Senki sem adna neked,
de közben mindenki kér
Ilyen az emberi lét ma, szép, ha?
Robban
Bennem is robban, benned is robban
Bennem is robban, benned is robban
Bennem is robban, benned is robban
A bomba
1. rész, Fotográfus mesterek és fotóművészek íróportréi, 2024. április 27 – június 24.
2. rész, A múzeumi fényképészek íróportréi, 2024. június 27 – december 15.
2024-ben alapításának 70. évfordulóját ünnepli a Petőfi Irodalmi Múzeum, amelyet egy gazdag és sokszínű, gyűjteményeit bemutató kiállítássorozattal ünnepel meg. Ennek a sorozatnak képezi az első részét A halandóság törékeny arcai fotókiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményének íróportréiból. A jubileumi tárlat olyan válogatást mutat be a múzeum archív fényképeiből, amely sajátos keresztmetszetet nyújt az irodalom jeles szereplőiről éppúgy, mint a magyar fotótörténet kiemelkedő alkotóiról.
A kiállítás felépítése rendhagyó, mivel azonos főcím alatt két önálló, időben egymást követő tárlat szerepel. Az elsőn (2024. április 27 – június 24.) az archív írói arcképekre, míg a másodikon (2024. június 27 – december 15.) a múzeumi fényképészek munkája során készült portrékra kerül a hangsúly. A két egymást követő tárlat összesen mintegy 150, a múzeum tulajdonában lévő klasszikus magyar író arcképét vonultatja fel.
Végigtekintve a kiállításon, a látogató számos ismerős fényképre bukkanhat. Ki ne látta volna tankönyvében a megtört tekintetű Arany, az igéző Ady, a kalapos dendi Kosztolányi vagy a vigasztalan Juhász Gyula fotóját? Közös bennük, hogy valamennyit a PIM fotógyűjteménye őrzi.
A múzeum már 1954-es megalakulásakor kiemelt jelentőséget tulajdonított a fotográfiáknak, amelyek műtárgyként, készítőjüket is megnevezve kerültek be a nyilvántartásba. Az áprilisban megnyílt tárlat válogatás a Művészeti, Relikvia- és Fotótár 40 ezer darabos írói ikonográfiai kollekciójából, a PIM fotógyűjteményének legértékesebb egységéből. A Művészeti Tár fotógyűjteménye országosan is a legnagyobb írói képi adatbázis, és mint ilyen, nélkülözhetetlen kiállítások, irodalmi kiadványok összeállításakor is.
Az első bemutatón (2024. április 27. – június 23.) szereplő, időrendben kiállított mintegy 80 fénykép neves fotográfusok – Simonyi Antal, Ellinger Ede, Uher Ödön, Székely Aladár, Rónai Dénes, Pécsi József, Escher Károly, Zinner Erzsébet, Balla Demeter, Gink Károly, Molnár Edit, Szilágyi Lenke és többek - munkáin keresztül egyben fotótörténeti ívet is felrajzol, érzékeltetve, hogyan alakult a portréfényképezés technikája és szemléletmódja a korai és a legújabb felvételek között eltelt mintegy 150 évben. A tárlat legkorábbi fotográfiája Tiedge János Vörösmartyt ábrázoló felvétele 1854-ből, míg a legutóbbiak a 2000-es évekből valók. A kiállítás az irodalom és fotográfia egyfajta izgalmas találkozására invitál.
A gyűjtemény bővelkedik különleges, korai fényképészeti eljárással készült eredeti fotográfiákban. Kiemelkedik közülük Székely Aladár Ady Endréről 1915-ben készült dedikált fotója, Simonyi Antal Jókai Mórról, illetve Arany Jánosról készült albumin fényképei, Ellinger Ede Arany János fényképe, Balogh Rudolf Molnár Ferencről haditudósítóként készült fotója, vagy Edward Steichen, a divatfotózás úttörőjének Molnár Ferenc portréja, és Kaffka Margit albumin fényképe.
A halandóság törékeny arcai címet Juhász Ferenc Molnár Edit Íróportréim című 1973-as pécsi kiállítására írt megnyitóbeszédéből kölcsönöztük.
A második kiállításon (2024. június 27. – december 15.) a PIM fotósai (Berekméri Zoltán, Flesch Bálint, Bókay László, Dobóczi Zsolt, Belicza László Gábor, Gál Csaba és Birtalan Zsolt) által az elmúlt évtizedekben készített íróportrékra kerül majd a hangsúly.
A kiállítás kurátorai: Kovács Ida és Kemény Aranka irodalmi muzeológusok, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: Mihalkov György, PIM
