|
|
|
| Előadó: | Serrano |
|---|---|
| Album: | Féreg |
| Megjelenés: | 2016 |
| Hossz: | 1:57 |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Sixfeet Stacks |
| Stílus: | Rap |
| Címkék: | Keressük! |
Néha sírni volna kedvem de röhögök görcsösen
vérben ázott szemekkel elmerengve a közönyben
semmi sem érint meg idegennek érzem magam itt
esténként hallom az elhunyt testvéreim szavait
kiráz a hideg a kortól amiben megragadtam
már nincs erőm hogy az érzéseim eltakarjam
A fájdalom bennem - mély depresszióba fürdök
ettől a rohadt világtól többet el nem tűrök.
könnyes szemmel üvöltök - égessetek el máglyán
a fiam gyermeke vagyok egy hányadék a járdán!
Próbálom hátrahagyni a testem de bent égek
félek egyedül maradni - félem az estéket.
Elnehezül a szervezet a légszomjam egyre nagyobb
itt rekedtem a romok alatt a remény már halott,
a szemem még mozog de a testem már rég nem,
utazok önmagamban - teljesen betéptem!
("Aki nem élt meg soha ilyen nehéz helyzeteket az soha nem fogja tudni. Meg hát fönn a rózsadombon nem fognak úgy énekelni blues-t mint aki felnő a dzsungaságban, a sok nélkülözésben. Aki tud örülni egy zsíroskenyérnek, vagy egy almának karácsonykor.")
("Dwelling in the past, flashbacks when I was young.")
Szállingózik a füst, mélybe présel a kábulat,
az emberek körém gyűlnek, látom mozogni a szájukat.
Az eszméletem elvesztem elnehezül a szemfedőm,
egy pillanat alatt túl vagyok ezer esztendőn.
Egy letűnt kor elsárgult emlékeit őrzöm,
az idő áramlásában elveszve bennem az ösztön
kinyitja szemét sóhajt egy mélyet az éjben
minden porcikámban az elmúlását érzem.
A befagyott utcákon kihalt kirakatok mellett
a jégtengerek felém sodorják a jeges szelet.
Az elhalt lelkek magára hagyták a környéket
messzinek tűnik a múlt, talán nem is történt meg.
Egy rideg világ verandáján elejtem könnyeim
magamhoz szorítom a régről megmaradt könyveim.
A jelent hátrahagyva menekülök a múltba
ha már a boldogságot innen a szél elfújta.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
