|
|
|
(1.)
Aki minden nap hasonló léptekkel teszi meg az új utat,
Így mutat irányt, leleplezi a királyt,
Saját magát meztelen kutat a tudat szilárd talaján.
Mint a víz úgy futhat, a vége így is, úgy is óceán.
Nem kívánja a régimódi trófeát a huzat,
Csak a mosolyát csengeti, a világ zászlaját lengeti,
Az élet engedi, hogy a mindennel együtt legyen magányos,
Aki a főtéren magas tölgy az erdőben maga a város.
Otthona a csalános, és talán most lesz az,
Hogy nem azt mondja, hogy talán most.
A lelke látja, hogy most megint az évszakoknak szokás szerint legyint,
És csak annyit rezzen: "viszlát jövőre ugyanitt".
A titkaival úgy tanìt, mint a hús, amit megfeszít a furcsa beat,
Amit a másiknak kívánna, azt kabátként a ruhatárból kiváltja,
Mint a pult, a minta családot.
Mit is kívánhatna a másik,
Mint akiért kiállt és kiált a stáb itt,
Mikor a hang nem jut tovább, csak a szádig,
Mert a gitár itt a csend, világossá válik,
A prizmán minden szín(-)tisztán látszik,
Csak egy pár pin a mintán, egy pergő, két lábklikk.
A világ sántít, kapod a tökéletes sámlit,
"Mikor?", amikor vilángol a cádik.
(2.)
Aki számtalanszor kérdezi meg azt, hogy:
"Hányszor mondjam még el, hogy miért ne panaszkodj,
És a sajátodhoz miért ne ragaszkodj?"
Az hogy lehet, hogy végül Ő húzza a maszkot,
És kitaszított lesz, pedig Ő kezdte a kasztot.
A passzt ott persze, hogy lekezelik,
Mert ezt kedvelik, mert nem lehet mind Siófok város.
Az én anyám az bános, de ez már személyes.
Ha az élet negédes, semmit ne kérdezz, csak a tudást vesd be,
Mert gringo kell ma Pestnek, a többiek mind elestek, vagy valamit ellestek.
Szépelgünk mi minden estnek, adjuk le a kulcsot a mindenesnek,
És az élet végén ne mondjuk, hogy rewind,
Ezt még az vérednek se kívánd,
Mert minden ami történt és történik, azt te kérted,
A hitedet te szívtad fel, te nyelted le és tekerted.
Vissza a természetbe, a tested, a te kerted,
Nem mese, hogy fesd le, hogy egyszer nekiveselkedj.
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
