|
|
|
A Tv-ben egy nosztalgikus régi filmet adtak
S az emlékek azóta egy perc nyugtot sem hagytak
Hiszen velem is ez történt, bár nem mondtam le önként
Csupán te voltál ki búcsú nélkül messze mentél aznap
Én nem kérdem, hogy hova és nem kérdem, hogy mért
De azóta is egyre bánt, hogy minden véget ért
A délutánokért, a régi csókokért az emlék most is fáj!
A szívem újra lázban ég és mennék feléd
A kedves filmregény, a régi te meg én
S egy villanásnyi nyár …
A lelkem mozivásznán ég, épp úgy mint rég!
Virágzó fák közt sétáltam veled
Titkokat lesve, néztem a szemed
Aztán az élet mindent vissza kért
Az álmom véget ért!
Majd gondolj néha rám egy könnyes éjszakán
Ha hallod ezt a dalt…
S ha szíved újra lázban ég, enyém vagy még!
A kedves filmregény, a régi te meg én
S egy villanásnyi nyár …
A lelkem mozivásznán ég, épp úgy mint rég!
Virágzó fák közt sétáltam veled
Titkokat lesve, néztem a szemed
Aztán az élet mindent vissza kért
Az álmom véget ért!
Majd gondolj néha rám egy könnyes éjszakán
Ha hallod ezt a dalt…
S ha szíved újra lázban ég, enyém vagy még!
Teljes létszámban a Budapest Parkban
