Megyek a saját utamon, nem érdekel itt ki mit várt.
Unom a sok kritikát, itt mindenki csak dirigál.
Mindenki csak imitál, vicc az egész tinibál,
Nyitni kell az új felé mer' ez a sok szar kicsinál.
Ne hívj úgy hogy kicsi lány, én intelek rendre.
Nem érint meg a szavad már rég benn az étrendembe.
Elég nagy lett a pofám ne nézz így megrettenve,
Elrettentett a példád, a gyomrom nem vette be.
Elvetemült lett a dumám tudom, hogy ínyetekre van,
De nyíltan szedlek ízekre..., csak az ösztön hajt.
Sok a süket vélemény ha érdekel hát közlöm majd,
Nem hallok a közönytől, kösz öltözz azt engem hagyj.
Köptök a maszk alatt, sok az elbaszott maskara,
Átlátok a jelmezeden, jellemtelen fals alak.
Közlöm, nem pacsizok baszok a sok érdek arcra,
Nem állok be a sorba, ez csak a magam harca.
Menj, taposs el a célodért mindent.
Menj tovább, menj amég hajt a véred.
Menj, akkor is ha megtörtél rég bent.
Menj tovább, menj amég el nem éred.
Menj, taposs el a célodért mindent.
Menj tovább, menj amég hajt a véred.
Menj, akkor is ha megtörtél rég bent.
Menj tovább, menj amég el nem éred.
A szárnyaim letörve, nem szállok a levegőbe.
A földről szórom a mérgem a madáretetőbe.
Nincs határ, hintem az átkom az összes szereplőre,
Meggyilkolom a darabot,mert boldog leszek tőle.
Megállítom a hullámot, ne terjedjen a fertő,
Hadd oszoljon a fejek fölött a rózsaszín felhő.
Rengeteg a gyerek aki a mesébe felnő,
Hidd el nem a való amit onnan kapsz fentről.
Egy-kettő, a lejtő nyúzza a bőrödet, lentről
Várom ahogy pofára esel előttem egyből.
Ettől lettem erős, láttam ahogy megtörsz,
A lábam előtt heversz, és a szégyen ami megtölt.
Illúzió romboló vagyok és ironikus,
Krónikus az állapotom, szüntelenül vívó típus.
Szívom fel a mérgetek, bedarálom a friss húst,
Menj még a szem ellát, én terjesztem a vírust.
Menj, taposs el a célodért mindent.
Menj tovább, menj amég hajt a véred.
Menj, akkor is ha megtörtél rég bent.
Menj tovább, menj amég el nem éred.
Menj, taposs el a célodért mindent.
Menj tovább, menj amég hajt a véred.
Menj, akkor is ha megtörtél rég bent.
Menj tovább, menj amég el nem éred.
Hírek
Az eredeti Magyar Himnusz - Hymnus
Ezúttal egy mindannyiunkat érintő, zenetörténeti szempontból is jelentős hírrel érkezünk. Nem véletlenül a mai napon.
Jómagam gyerekként a nyolcvanas években hallottam a Himnuszt a „szokásos” alkalmakkor, különböző iskolai és egyéb rendezvényeken (ahol egyáltalán elhangozhatott…). Élénken emlékszem arra, hogy már akkor felmerült bennem, hogy miért lehetséges az, hogy a mi magyar Himnuszunk amolyan gyászos-kesergős, panaszkodós hangulatú. Ellentétben a „nyugati” testvéreink nemzeti énekei (pl. olasz, német, francia, amerikai, stb.) amelyek pattogós, induló jellegű és szövegében is jellemzően határozottan kijelentő, deklaráló jellegű - nem kérlelő, szánakozó, „bocs, hogy élünk” hangulatú, ahogyan annak idején számomra a saját Himnuszunk tűnt.
Hála Istennek és azon állhatatos magyar honfitársainknak, akiket szintén érdekel Himnuszunk eredete, sorsa, alakulása - mára rendelkezésünkre áll az eredeti változat, amely a fenti kérdéseimre megnyugtató választ adott. Ugyanis többek között (ezzel most nem mondok újat) a magyar nyelvnek is megvan az a szépsége, hogy ugyanaz a mondat különböző sebességgel, más környezetben pontosan ellentétes értelművé válhat. Gondolj szüleidre, vagy párodra: hány féleképpen lehetséges azt a szót kérdezni, hogy „IGEN?” - ebből nem mindegyik hangsúly megnyugtató… :)
Abban a megtiszteltetésben van részünk, hogy a Himnusz (Kölcsey versének címe: Hymnus) Erkel által komponált eredeti változatának „visszahozatalát” javasló Dr. Bencze Izabellával sikerült kapcsolatba kerülnünk. Közbenjárására kaptuk meg a mű keletkezését már több, mint 20 éve kutató, így a kapcsolatos történelmi tények és körülmények egyik legnagyobb tudású szakértőjétől, Somogyváry Ákos úrtól (aki nem mellesleg Erkel Ferenc szépunokája és egyúttal kiváló karnagy) az újra felvett, eredeti tempójú és hangszerelésű változatot, illetve engedélyt arra, hogy azt felhasználjuk és itt bemutassuk Nektek.
Dr. Bencze Izabella, mint jogász, felhívta a figyelmünket arra is, hogy Alaptörvényünk szerint Himnuszunk Kölcsey versére szerzett Erkel zene, amelyet a zeneszerző egy 1844-ben kiírt pályázatra komponált. A ma általunk ismert és énekelt Himnusz pedig egy 1938-ban Dohnányi Ernő által átdolgozott változat, vagyis Alaptörvényünk szerint is az eredeti Erkel zene a nemzeti imánk.
Álljon itt összehasonlításképpen a fent említett, eddig megszokott „lassú” változat és alatta az általunk az eredeti mű alapján készített felvétel.
Vedd észre a különbségeket:
• gyorsabb tempó
• harangszó az elején-végén (utalás a nándorfehérvári győzelemre, amely 1456. július 22. óta a törökök visszaverésének, Európa megvédőinek tiszteletére szól),
• az egyes szövegrészek közötti magyaros hegedűszólamok felemelkedő, magasztos futamai
• a fentiek összhatásaként pozitív hangvétel, bizakodó, előremutató és már nem könyörgő attitűd
Hymnus eredeti változat
Előadja: a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara, az István Király Operakórus, a Gyulai Erkel Ferenc Vegyeskar, valamint a közönség, 2019. június 15-én a Magyar Nemzeti Múzeumban, Kölcsey Hymnus című versének megzenésítésére kiírt pályázat Erkel Ferenc általi megnyerésének 175. évfordulója alkalmából rendezett Emlékkoncerten. Vezényel: Somogyvári Ákos karnagy.
Használjátok szeretettel, legyen ez egy új mantra számunkra, énekeljétek Ti is pozitív előjellel ezentúl!
Akit érdekel a téma, a blog oldalunkon részletesebben is foglalkozunk a Himnusszal.
