|
|
|
|
|
Megyek a saját utamon, nem érdekel itt ki mit várt.
Unom a sok kritikát, itt mindenki csak dirigál.
Mindenki csak imitál, vicc az egész tinibál,
Nyitni kell az új felé mer' ez a sok szar kicsinál.
Ne hívj úgy hogy kicsi lány, én intelek rendre.
Nem érint meg a szavad már rég benn az étrendembe.
Elég nagy lett a pofám ne nézz így megrettenve,
Elrettentett a példád, a gyomrom nem vette be.
Elvetemült lett a dumám tudom, hogy ínyetekre van,
De nyíltan szedlek ízekre..., csak az ösztön hajt.
Sok a süket vélemény ha érdekel hát közlöm majd,
Nem hallok a közönytől, kösz öltözz azt engem hagyj.
Köptök a maszk alatt, sok az elbaszott maskara,
Átlátok a jelmezeden, jellemtelen fals alak.
Közlöm, nem pacsizok baszok a sok érdek arcra,
Nem állok be a sorba, ez csak a magam harca.
Menj, taposs el a célodért mindent.
Menj tovább, menj amég hajt a véred.
Menj, akkor is ha megtörtél rég bent.
Menj tovább, menj amég el nem éred.
Menj, taposs el a célodért mindent.
Menj tovább, menj amég hajt a véred.
Menj, akkor is ha megtörtél rég bent.
Menj tovább, menj amég el nem éred.
A szárnyaim letörve, nem szállok a levegőbe.
A földről szórom a mérgem a madáretetőbe.
Nincs határ, hintem az átkom az összes szereplőre,
Meggyilkolom a darabot,mert boldog leszek tőle.
Megállítom a hullámot, ne terjedjen a fertő,
Hadd oszoljon a fejek fölött a rózsaszín felhő.
Rengeteg a gyerek aki a mesébe felnő,
Hidd el nem a való amit onnan kapsz fentről.
Egy-kettő, a lejtő nyúzza a bőrödet, lentről
Várom ahogy pofára esel előttem egyből.
Ettől lettem erős, láttam ahogy megtörsz,
A lábam előtt heversz, és a szégyen ami megtölt.
Illúzió romboló vagyok és ironikus,
Krónikus az állapotom, szüntelenül vívó típus.
Szívom fel a mérgetek, bedarálom a friss húst,
Menj még a szem ellát, én terjesztem a vírust.
Menj, taposs el a célodért mindent.
Menj tovább, menj amég hajt a véred.
Menj, akkor is ha megtörtél rég bent.
Menj tovább, menj amég el nem éred.
Menj, taposs el a célodért mindent.
Menj tovább, menj amég hajt a véred.
Menj, akkor is ha megtörtél rég bent.
Menj tovább, menj amég el nem éred.
A pápa álláspontja a mesterséges intelligenciáról továbbra is érdekes, részletes és helytálló.
A Vatikán volt az egyik első hatóság a világon, amely részletes és alapos állásfoglalást tett közzé az MI szerzői jogokra és kreativitásra gyakorolt hatásáról, valamint szabályozási beavatkozást sürgetett a károk megelőzése érdekében.
Részlet a Szentszék legutóbbi, kiváló állásfoglalásából
„Régóta bőséges bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a közösségi médiában az elköteleződés maximalizálására tervezett algoritmusok – amelyek jövedelmezőek a platformok számára – a gyors érzelmeket jutalmazzák, és büntetik az időigényesebb emberi reakciókat, mint amilyen a megértéshez és a reflektáláshoz szükséges erőfeszítés. Azzal, hogy az embereket a könnyű egyetértés és a könnyű felháborodás buborékaiba csoportosítják, ezek az algoritmusok csökkentik a meghallgatás és a kritikus gondolkodás képességünket, és növelik a társadalmi polarizációt.
Tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket
Ezt tovább súlyosbítja a mesterséges intelligenciába mint mindentudó „barátba", minden tudás forrásaként, minden emlék archívumaként, minden tanács „orákulumaként" vetett naiv és kritikátlan bizalom. Mindez
tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket, a jelentés megértését, valamint a szintaxis és a szemantika közötti különbségtétel képességét.
Csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket
Bár az MI támogatást és segítséget nyújthat a kommunikációval kapcsolatos feladatok kezelésében, hosszú távon az a döntés, hogy kitérünk a saját gondolkodás erőfeszítése elől, és beérjük mesterséges statisztikai összeállításokkal, azzal fenyeget, hogy csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket.
Az elmúlt években a mesterséges intelligencia rendszerek egyre inkább átvették az irányítást szövegek, zenék és videók előállítása felett. Ez az emberi kreatív ipar nagy részét azzal a veszéllyel fenyegeti, hogy lebontják és lecserélik az „MI által működtetve" címkével, az embereket pedig a gondolat nélküli gondolatok és a tulajdonos és szeretet nélküli névtelen termékek passzív fogyasztóivá teszik. Eközben
az emberi géniusz remekműveit a zene, a művészet és az irodalom területén puszta gyakorlóterepekké degradálják a gépek számára.
A lényegi kérdés nem az, hogy a gépek mire képesek vagy mire lesznek képesek
Hanem az, hogy mi mire vagyunk és leszünk képesek, emberségben és tudásban gyarapodva a szolgálatunkra álló hatékony eszközök bölcs felhasználása révén. Az egyének mindig is igyekeztek megszerezni a tudás gyümölcseit az elkötelezettség, a kutatás és a személyes felelősségvállalás által megkívánt erőfeszítés nélkül."
