|
|
|
Megyek a saját utamon, nem érdekel itt ki mit várt.
Unom a sok kritikát, itt mindenki csak dirigál.
Mindenki csak imitál, vicc az egész tinibál,
Nyitni kell az új felé mer' ez a sok szar kicsinál.
Ne hívj úgy hogy kicsi lány, én intelek rendre.
Nem érint meg a szavad már rég benn az étrendembe.
Elég nagy lett a pofám ne nézz így megrettenve,
Elrettentett a példád, a gyomrom nem vette be.
Elvetemült lett a dumám tudom, hogy ínyetekre van,
De nyíltan szedlek ízekre..., csak az ösztön hajt.
Sok a süket vélemény ha érdekel hát közlöm majd,
Nem hallok a közönytől, kösz öltözz azt engem hagyj.
Köptök a maszk alatt, sok az elbaszott maskara,
Átlátok a jelmezeden, jellemtelen fals alak.
Közlöm, nem pacsizok baszok a sok érdek arcra,
Nem állok be a sorba, ez csak a magam harca.
Menj, taposs el a célodért mindent.
Menj tovább, menj amég hajt a véred.
Menj, akkor is ha megtörtél rég bent.
Menj tovább, menj amég el nem éred.
Menj, taposs el a célodért mindent.
Menj tovább, menj amég hajt a véred.
Menj, akkor is ha megtörtél rég bent.
Menj tovább, menj amég el nem éred.
A szárnyaim letörve, nem szállok a levegőbe.
A földről szórom a mérgem a madáretetőbe.
Nincs határ, hintem az átkom az összes szereplőre,
Meggyilkolom a darabot,mert boldog leszek tőle.
Megállítom a hullámot, ne terjedjen a fertő,
Hadd oszoljon a fejek fölött a rózsaszín felhő.
Rengeteg a gyerek aki a mesébe felnő,
Hidd el nem a való amit onnan kapsz fentről.
Egy-kettő, a lejtő nyúzza a bőrödet, lentről
Várom ahogy pofára esel előttem egyből.
Ettől lettem erős, láttam ahogy megtörsz,
A lábam előtt heversz, és a szégyen ami megtölt.
Illúzió romboló vagyok és ironikus,
Krónikus az állapotom, szüntelenül vívó típus.
Szívom fel a mérgetek, bedarálom a friss húst,
Menj még a szem ellát, én terjesztem a vírust.
Menj, taposs el a célodért mindent.
Menj tovább, menj amég hajt a véred.
Menj, akkor is ha megtörtél rég bent.
Menj tovább, menj amég el nem éred.
Menj, taposs el a célodért mindent.
Menj tovább, menj amég hajt a véred.
Menj, akkor is ha megtörtél rég bent.
Menj tovább, menj amég el nem éred.
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
